Válásért küzdő, álkapcsolatos, életet átértékelő.
Mitya élete gyökeresen megváltozott, mióta vidéki szülővárosát hátrahagyva Moszkvába költözött. Kikupálódott, jól keres és egy csinos szőke is van mellette. Alisa apjának születésnapján egy félreértésből eljegyzés lesz, és a lány 2 héten belül hozzá is akar menni a férfihoz. Csak éppen van egy kis gond, akinek neve is van: Vasja. Mitya 
ugyanis otthon megnősült és bár már 3 éve külön élnek, nincsenek is kapcsolatban, még házas. Mondvacsinált indokkal siet haza, gyorsan elválni. Vasja azonban nem hiszi el, hogy valóban szerelmes lett, meg akarja ismerni a menyasszonyát. Mitya a bár pultosát kéri meg, hogy ugorjon be a szerepre. Vasja nem éri be ennyivel, ő is új pasit akar, és természetesen Mitya, akinek meg kellene szereznie neki egy eljegyzési partin. A színjáték folytatódik.
Eredetiség nem sok akadt ebben a filmben. Az egyik leggyakoribb klisé az alapja: az álkapcsolatban levő szereplők valódi érzelmeket kezdenek megélni a másik felé, és a happy end eléréséhez változtatniuk kell az életükön.
A filmmel az volt az egyik legnagyobb bajom – azon túl, hogy a nők nevei nagyon hasonlóan hangzanak és ez bizony tudott zavarni – hogy nem volt hiteles a Mitya – Násztya szerelmi szál. El van túlozva és egy eleme sem az igazi. Találkoznak összesen kétszer, ha nagyon külön szedem az eseményeket, akkor háromszor és ez alatt olyan gyökeres változás megy végbe mindkettőnél? Nem hiszem.
A kezdetekkor mindketten fix párkapcsolatban élnek. Ok, Mitya egy felszínes szőkével, Násztya párja meg egy IQ-ban szegény vidéki lump, de akkor is hosszabb ideje együtt vannak, és addig meg sem fordult a fejükben, hogy boldogtalanok. Ha mutatja is a film, hogy miért jobbak ők egymásnak, mint a másikkal voltak, akkor sem hiszem, hogy egyetlen hétvége alatt ilyen gyökeresen változtatnának az életükön. Pláne, hogy előkerül egy gyűrű is. Ennyire felületes ismertség után?
Még, ha romantikus komédia is, akkor sem kellene ennyire elszállni. Még komolytalanabbá tette az egész filmet, mint amilyen különben is.
A komédiát elsősorban a mellékszereplőknek kellene hozni, de elég botor módon teszik. Násztya barátjára nem is tudom, mi lenne a jó szó. Az egy dolog, hogy nem éppen elmés alak, de mellette irritáló is. Ex-rendőr, nagy mellénnyel, aki még a mondataiba is belekeveredik. Vasja legalább következetesen csinibaba, aki gazdag férjet akar, aki majd elkényezteti. Ehhez jön hozzá, hogy mániásan hisz a jelekben és az ómenekben. Van még egy droggal csencselő barát, meg Vasja kiszemeltje, aki már nős és a felesége egy mini Hitler. Sarkított, eltúlzott mindenki. Még csak eye candy faktor sincs, bár lehet, hogy csak most nekem nem jött be senki ebből a filmből.
A poénok is ugyanúgy túlzások, ahogy a szereplők. Csak kettőt említek: van egy írva egy autóbalesetről és egy, amikor a tanyát megnéző Vasja aranyosnak talál egy kismalacot, akit megemel, és a malac orron harapja. Ok, a sertések mindenevők, de orron harapja? Most erről beugrott a szaunás jelenet. Az megint… rémes. Nem is értettem, hogy ez most látens homoszexualitásra utalás vagy viccnek szánták?
Látvány ebben a filmben nincs. Kevés helyszín: egy jobbnak tűnő városi lakás, a bár és a falusi ház, ahol az eljegyzési bulit tartják, elvileg. Kétlem, hogy nagyobb lett volna a büdzsé, ez egy tévés kis komédiának tűnik és pont.
Tanulságot nem is akarok keresni benne. Ne emeld az orrodhoz a malacot!
Bár ugyanaz a logó van előtte, mint az Igen, séf előtt, semmiben nem ér annak a nyomába. Ez olyan film, amit kár volt megnézni.
Eladó a menyasszony – 5/2 viccesnek szánták, de sokkal inkább fárasztó. Olcsó kivitel, színészek és helyszínek.
