Vidéki, ügyeskedő, közösséges.
Pajkaszeg élete kisebb-nagyobb eseményeket leszámítva ugyanabban a mederben halad tovább. Erika gyermeket vár, biztonsági okokból egy időre kórházba is kell mennie. Így a polgármester kénytelen rájönni, hogy valaki kell a hivatalba, aki tényleg intézi az ügyeket. Laci ugyan nagyon szeretné a posztot, de mindenki tudja, hogy alkalmatlan rá. Viki lenne a megfelelő, de együtt tudnak dolgozni Károllyal? Majd indulhat a vetélkedés, de
mi legyen a születendő ikrek neve, kik legyenek a keresztszülők és megint téma lesz az Erika – Gyuri esküvő is. Jani küzd a templomért: legyen szó könnyező Máriáról vagy rekord hosszúságú miséről, mindenre kész a fennmaradásért. Érkezik látogatóba tévés séf, akit felkérnek lecsófőző verseny bírójának, le akarnak húzni autójavítással és aki felfigyel Tecára. Lesz gond pályázatokkal, vizsgákkal, felügyelő tisztekkel.
4 évadon át ez a sorozat volt a kóma sorozatom. Vagyis, mindig akkor néztem az aktuális részt, amikor annyira fáradt voltam, hogy a szemem alig bírtam nyitva tartani. Akkor annyira nem dolgozott az agyam, hogy nem húztam fel magam olyasmiken, amin különben igen.
Most viszont kezdem megérteni, mi ennek a sorozatnak titka. Már előléptettem kaja melletti sorozattá. Azt még mindig nem tudom nyugodt szívvel kiírni, hogy ez egy jó műsor, de megvan a maga világa, célcsoportja, humora, ami eladja.
Ebben az évadban is maradt a szokott tematika. A részek között legfeljebb laza átkötés van – idén Erika terhességét követtük végig – de különben az epizódok történetei nem kapcsolódnak össze. Minden részben van 1, de gyakran több esemény is, amelyek mozgásba hozzák a dolgokat. Változatos, színes a sorozat és egyre jobban ráérzek a humorára. De az is lehet, hogy idén csak jobban tetszettek a történetek.
Vegyük csak Bazsó esetét! Az intellektusommal borzalmasnak találtam, amikor jött a felügyelő tiszt, Bazsó hazudott és csalt, ahogy csak tudott. Nagyon átlátszó volt az egész, fájt nézni is, de a nő bevette. Ostobaság, zavarnia kellene, de elő volt úgy adva, hogy inkább mosolyogtam az olyanokon is, mint a Teca alkalmazásában szakácskodás, vagy az apja talicskában való hazaszállítása.
Valahogy ez az érzés kísért végig. Ostobaságnak tartom, átlátszó, de elnéztem, gyakran még tetszett is.
Nekem bejön, hogy hoznak új konfliktusokat, és nem ugyanazokat a lerágott csontokat fűszerezik huszadjára. Sokkal szívesebben nézem a Viki – Zsolt – Nelli együttélés eseteit, vagy éppen Viki csörtéit Károllyal, mint Erika és Gyuri házasodási kérdéseit, vagy az utalásokat arra, hogy Jani inkább férj és apa kellene legyen, nem pap. Hála égnek Laci sem Teca elé veti magát idén. (Szerintem a falu bolondjának lánya, akivel a végén összerakták, tökéletesen passzolna neki, ha nagyon életképtelen egy duó is lennének.)
De simán benne van az is, hogy Törőcsik Franciska és Fehér Tibor szimpatikus fiatal színészek, és többet vannak képernyőn. (Mikecz Estilla a Csak színház óta nem lopta be magát a szívembe, de még ő is inkább, mint Dóri, az IQ light bombázó.)
Talán belemagyarázom, de néha még értelmes görbe tükröt is bele tudok magyarázni. Mint a maratoni mise esetében. Nagyon jól parodizálta, hogy ebben a korban a szenzáció adható el, és a püspök is mire csap le… Mert már minden eladó, népszerűséghajszoló, virtuális…
Elengedtem a sorozat miatti morgást. Butaság, de szerethető karikatúra is egyben.
A mi kis falunk – 5/3,5 kikapcsolódásnak ok: túlírt karakterek jó színészektől, sok helyzetkomikum és butaság.
