Kapcsolatos, karriert építő, hazudós.
Andrea sikeres komikus, de az igazi nagy álmát, a tévét még nem sikerült bevennie. Bosszantja is, hogy Serena, akivel még együtt kezdett, már elérte mindazt, amit ő szeretett volna. A férfiak mellett sem marad meg tartósan. Egy szép arc, jó test egy ideig leköti, de igazi kapcsolatokat nem kezd. Ám az életébe téved Dennis. A férfi nagyon 
nem olyan, mint ami a nő zsánere. Nem ronda, nem kövér, csak átlagos. Viszont, igazán jó barát. Ha Andrea gyakorolni akar, vagy csak kell egy barát, rá mindig számíthat. Gazdag bankár, segítőkész és végtelenül kedves is. Egy részeg buli után elcsattan egy csók, és Andrea már el tudja képzelni, hogy Dennis barátnője legyen. Közben végre egy tévésorozat főszerepét is sikerül megkapnia. Minden jónak tűnik, valami mégsem hagyja nyugodni. Mi az, ami nem stimmel a barátjával?
Amikor legszívesebben rajzolnék egy kérdőjelet, és hagynám, hogy mindenki maga töltse meg tartalommal. Nem volt rossz film a Papíron jónak tűnt, de igazán meg sem fogott. Tanácstalan vagyok, még abban is, hogy mennyire tetszett.
Ami biztos, hogy más, mint az átlag romantikus komédiák. Ezt mindenképpen tudom értékelni. Fog két nagyon nagy és sokszor látott romantikus filmes klisét: a véletlen és sorsszerű találkozást, majd a legjobb barátokból lesznek a szerelmespárt, és ezeken csavar egy jó nagyot. Így máris egy komédiában vagyunk, ami ki meri gúnyolni a kliséket, amiket szerintem nem csak én untam már meg.
Akkor mégis, miért kelt bennem rossz érzést, ahogy a történet végződik, és ami kiderül Dennis személyéről? Egyszerűen nem esett jól a vége, pedig nem egy elemen nevettem még a végén is. Még csak azt sem tudom, milyen befejezéssel lettem volna elégedettebb. Pedig általában erre elég konkrét elképzeléseim vannak, itt viszont csak az érzés van, hogy ez így nem az igazi, de jobbat nem tudok én sem.
Szerettem a film humorát. Andrea műsoraiból a látott részletek annyira meggyőzőek, hogy elhiggyem, valóban ért ehhez a nő és tehetséges. Csak éppen Mrs. Maisel jobban bejön ebben a zsánerben – de itt nem is a nő műsorai vannak a középpontban. Sokkal inkább viszi a filmet, hogy milyen barátai vannak a nőnek és hogyan féltékenykedik a színésznőre, akivel csak ő rivalizál fejben, a másikat ő teljesen hidegen hagyja. Ügyesen eljátszik azzal, hogy Serena nem is olyan rémes, és micsoda kalandba keverednek majd együtt. Margot meg külön jelenség – az emberrablós jelenet simán a kedvencem a filmből, onnan kezdve, hogy Margot leveszi a méregdrága italt a polcról és töltögetni kezd…
A főszereplők. Talán ez lesz az, amivel nem tudok teljesen megbékélni. Én nem láttam Andrea karakterében mindazt, amit el akartak hitetni róla. Már ott elakadt a lemez, amikor kaptunk ízelítőt az alkalmi pasijaiból. Nem hittem el, hogy fel tudja őket szedni. Nem szerettem azt sem, ahogy szenveleg, hogy miért nem sikerül a tévébe bejutnia, és megszereznie a fő posztert a városban. Annyira jó és menő nőnek van elmondva, de ezt a karakterbe nem láttam bele. Pedig Iliza Shlesinger jól adja, magabiztosság csillagos ötös.
Ryan Hansen és Dennis karaktere. Itt meg fordítva van. Lehet, hogy túlzottan a Veronica Mars miatt emlékszem a színészre, de nem tűnik olyan rossznak vagy átlagosnak, amilyennek Andrea végig leírja. A színésznek különben a komédia vénája megvan, és ezt a karaktert is korrekten írták meg. Működött a csavar.
Nálam nagyon eladta, ahogy a romantikus klisét kiforgatták. De mégis… valami zavar még.
Papíron jónak tűnt – 5/3,5 még emésztem. Vannak jó ötletek, jó poénok, de nem biztos, hogy a hősnőt bírtam.
