Reklámkampányt tervező, régi érzelmekkel szembenéző, szerelmes.
Wren egyszer már megtalálta a nagy szerelmet. Egyetemista volt, akibe a nagynénje, egyben gyámja belenevelte, hogy nőként is lehet sikeres és karrierista, nem kell a szerelmet választania. Szinte el is várta, hogy amikor az álmodozó Owen magával hívta Kaliforniába, mondjon nemet, és építse a saját karrierjét. Most Wren egy kis cégnél dolgozik és szereti, reklámkampányokat dolgoz ki és tartja életben a vállalkozást. Ugyanakkor magányos 
is, akinek egyetlen társasága otthon a cicája. A cégnek muszáj új ügyfeleket szereznie és egy nagy fogás közeledik. A gond csak az, hogy az a csak Owen cége, aki a nagynéni várakozásaival ellentétben milliomos sikerember lett és vonzó agglegény. Wren kénytelen szembenézni a férfival és a régi érzésekkel, melyeket az idő és távolság sem tudott elhalványítani. De Owen meg tudná bocsátani, hogy elengedte a kapcsolatukat akkor?
Már csak azért is járt neki egy esély, mert a Meggyőző érvek nem az a Jane Austen történet, amit gyakran elővennének és feldolgoznának. Miközben a Büszkeség és balítélet feldolgozásokba bele lehet fulladni, ez kevesebb figyelmet kapott.
Azonban nem lehet azt mondani, hogy túl sok kapcsolódási pont lenne. Wren és Owen az egyetemen együtt olvasták a könyvet, mindketten szeretik is. Az egyikük a macskáját, a másik a cégét nevezte el utána. Idéznek belőle, és szóba kerül többször is a könyv. A cselekményben meg az alaphelyzet lehet ismerős: a férfinak el kellett menni, mert nem volt elég sikeres és gazdag, hogy elvegye a nőt, akit szeretett. Most visszatér, és kérdés, lehet-e nekik még egy esélyük. Ez az alapja mindkettőnek.
Itt próbáltak hozzá modern történetszálakat keverni, csak éppen nagyon limonádé lett, mintha egy gyenge, csajos sorozat egy epizódját láttam volna. Vásárolgatnak, bulikba mennek, ruhát válogatnak. Nagyon sok az üresjárat benne, ami nem nagyon vezet sehova, noha maga a film sem hosszú, nincs másfél óra sem.
A szerelmi szálból meg kimaradt a szenvedély. Egyik szereplőről sem lehet elhinni, hogy valakibe szerelmes lenne. Nem éreztem a szereplők között kémiát. Pedig nem egy pár akad benne, ha jól számolom, három szerelmes pár lesz a végére, és közben is volt flörtölés. De valahogy… semmilyen érzéssel.
Igaz, azzal mindig bajom is van, főleg olvasva, ha sok idő eltelik, aztán a szereplők ugyanolyan hévvel élik meg az érzéseiket, mintha nem telt volna el több, mint egy évtized. Ezt nem tudom elhinni, hogy se Owen, se Wren nem tudott továbblépni, és csak sóvárogtak egymás után. Mások lettek, Owen ezt ki is mondja, hogy lehetne az érzelem és a folytatás ugyanolyan, mintha nem változtak volna?
Ha már a gondjaim. A szereposztás. Alicia Witt nem ellenszenves nekem, a kedvenc tini horrorom főszereplője ő volt. (Igen, nekem nem a Sikoly, hanem a Rémségek könyve volt a kedvencem Jared Letóval.) Csak éppen az idő telik, és kifejezetten rühellem, amikor sokkal fiatalabb karaktert játszanak a színészek, mint a saját koruk. Witt 43-44 volt, amikor kb. 34-35 éves Wren. Azért az évtizednyi különbség látszik, ha jár is a dicséret a sminkesnek. Ok, legalább azért jár a pont, hogy McRae is 1 éven belül van hozzá képest, így legalább nem áll elő A ruhakészítő fura szereposztása.
Tanulságot nem vonok le, mert romantikus közhelynél nincs több benne.
Nem fájt nézni, de nem is élmény. Csajos romantika egy délutánra és annyi elég is belőle.
Meggyőző érvek – 5/3 egyszer elmegy, vannak aranyos jelenetek benne, de semmi átütő nem akadt benne.
