Családos, testcserés, démonos, misztikus.
Elizabeth a frontról tér haza hosszú idő után a családjához. Az orvos segíteni akart, ezért vonult be, bár a férje nem értette meg a döntését. Most azzal kell szembenéznie, hogy a kisbabája már sokat nőt, a kamasz nevelt lánya elidegenedett tőle és a kisfia is furcsán viselkedik. Hamarosan már a házban is megmagyarázhatatlan jelenségek borzolják az idegeit, egy látóhoz is fordul segítségért. Ethan nem hisz neki most sem, szerinte a
harctéri sokk dolgozik még mindig a feleségében. A nő azonban már elég nyitott, hogy meghallja, amit a kis Tommy akar elmondani. Amiben szerepet kap Hawaii, egy testeket megszálló szellem és a családjuk, melyeknek nagy része már szellemek irányítása alatt áll. Elizabeth mindenkit meg akar menteni, és a szigetre visszatérve segítséget is talál.
Mit akar egy démon? Ha mostanában nézem a horrorfilmeket, akkor egy testet, amit megszállhat. A Démonok között filmek sorozatban hozzák az ilyen történeteket, és most ez a divat. Ebbe a sorba illeszkedik be ez a film is, és valahol sajnálom is, hogy ennél messzebb vagy más irányba nem indultak el.
Pedig lett volna lehetőség, mert behozzák Hawaii hiedelmeit és szokásait. Amikor Tommy megmutatja az anyjának, hogy mi minden van az apja falán, és milyen mitológiát kutatott, ott bőven van alapanyag egy más világot megmutató filmhez. Csak éppen utána nem foglalkoznak azzal többet, és a film mitikus szálát is nagyon leegyszerűsítik és általánosítják. Így nem is meglepetés, vagy valami kulturálisan érdekes rész, csak a szellem és a démon, aki élő testbe akar költözni. (Kezdem nagyon unni is ezt a zsánert.)
A film a jump scream elemekkel dolgozik, mélyebb ijesztés nincs benne. Ahogy visszagondolok, a szokott módokon próbálkoznak ezzel is. A szereplő félrenéz, mire visszafordul már ott áll egy ijesztő alak. A csendet megtöri egy zaj. Csupa ilyesmi. Valahogy úgy vagyok már ezzel is, mint a démonos – testmegszállós zsánerrel. Már unom. Itt annyira nem tudott ijeszteni a látvány, hogy a film utolsó 20 percét vissza kellett tekernem és újra megnézni, mert sikerült elaludnom rajta. Ok, fáradt is voltam, de azért nem jellemző, hogy elalszom egy filmen, pláne nem egy horroron.
Az elején legalább annak megvolt még a hangulata, ahogy Elizabeth érzi, hogy valami nem stimmel és gyanakodni kezd. Ott még értettem is a történetet. Aztán, ahogy már kezdte átlátni a történteket és maga is varázsláshoz (jobb szót nem tudok rá) nyúlt, gyorsan zavarodtam bele a dolgokba. Egy ponton már nehezen követtem, ki van kinek a testében. Azt sem értem, hogy kerültek démonok a történetbe. Mert, ha jól értettem, egy meggyilkolt boszorkány akart magának és a családjának új testet. De akkor honnan jön a démon?
A vége is… A nyolcvanas években volt divat, hogy a gonosz nem halhat meg végleg. A legutóbbi Stine feldolgozásba a Netflixen ezért volt értelme annak, hogy a végén kinyúlnak a varázskönyvért, és minden kezdődhet majd elölről. Ezért tér vissza mindig a texasi mészáros vagy Freddy péntek 13-án. Itt viszont miért kellett az az utolsó bevágás? Most komolyan. vanna annak bármi realitása, hogy pl. pár év múlva, ha a test nagyobb, megmutatják, mi lesz a családdal, ha Lily akcióba lendül? Most ez is zavart.
Nem mondhatnám, hogy megkedveltem volna a szereplőket. Alapvetően jó emberek vannak benne, a gyerekeknél még a cuki faktorral is próbálkoztak. Csak olyan… átlagos itt is mindenki. Nem is bánom, hogy ismertebb színész nem volt benne, a casting működött így. Már unom ezeket a családért küzdő jó embereket is a megszállás ellenében.
Tudom, ha ennyire beleuntam, miért nézem? Még reménykedek, hátha jön valami újító. Csak nem kell már sokáig testmegszállós démonokat nézni…
The Unfamilier – 5/3 az ötletében volt, ami tetszett, de a végére a testcserék és démonok összezavartak.
