Sárkány ellen induló, emberi természet sötét oldalát meglátó, kalandos.
Ethan gyerekkorában elvesztette a családját, magányos és meg nem értett fiatalemberré nőtt fel, akit a városában is különcnek tartottak. Olivia, a gyerekkori barát azonban szerette, összeházasodtak, saját család alapítására készültek és boldogok voltak. Egy nap azonban eljött a sárkány, és felperzselte az otthonukat. A férfi szeme előtt égette halálra a várandós feleségét, majd kitépte Ethan szívét. Még egy üzenetet is súgott neki: ha bosszút akar
állni, keresse meg, várni fogja! Mikor magához tér, egy különös nő van mellette. Ő egy Gyalog, aki a Haláljártak kísérője, amilyen Ethan is lett. Együtt indulnak el a hegyekbe, a sárkány nyomában. Ethan közben segíteni próbál az embereknek: a falusiaknak, akiket kizsigerel a földesuruk. A fiatal párnak, akik egy sárkány által leégetett városból menekülnek. Ahogy a célhoz közelednek, a Gyalog és Ethan is gyökeres változáson esik keresztül.
Már volt róla szó, hogy idén a Netflix ráerősít az anime és animációs sorozatokra. Szeretem ezeket, én még örülök is ennek a tendenciának. A Dragon’s Dogma már sokadik egy sorban, mely ismert franchise újabb fejezetét hozza el. Volt többek között idén már Tűzgyűrű, Resident Evil, Castlevania – ez a széria egy játék köré szőtt történet.
Alapvetően szerettem a koncepcióját, amit már az előtt felismertem, hogy a sárkány a végén mindent szájbarágósan el is magyarázott volna hősünknek. Ethan megkapja a küldetést, és a segédjével útra kel, közben minden részben van egy-egy kalandja.
Ezek a kalandok egy-egy főbűn köré szerveződnek. Láthatjuk a bujaságot, falánkságot, haragot, az irigységet, és felsorolhatnám mind a hetet. Egy ponton arra is rájöttem, hogy a végkifejlett is mindig megegyezik. Ez nem egy boldog sorozat. Ethan az emberiség legszörnyűbb arcát látja, miközben a sárkány felé tart. Egy ponton azt is felismertem, hogy a sorozat elején az intro is ezeket foglalja össze. Már szinte művészien, csontvázakkal jelenítették meg a bűnöket – a végső képben meg szinte a sorozat poénját is lelőtték.
De mennyire lehetett ezt lelőni? Egyben néztem a 8 részt, így nekem nyilvánvaló volt onnan, hogy Ethan szeme először elvörösödött, hogy mi lesz a csavar és a végjáték. Pontosan azt is kaptam a végére, amit vártam. Ez talán kicsit csalódás is volt. Szerettem volna, ha meg tudnak lepni, de ilyen szempontból nagyon kiszámítható a sorozat.
Tetszett benne, hogy visszatérő szereplőkkel is dolgoztak. Olyan szereplők, akikkel egy kalandnál találkoztak, életben maradtak, egy későbbi ponton újra feltűnhetnek. Bár az megfordult a fejemben, hogy mégis, mennyire lassan halad Hannah (a Gyalog menet közben nevet kap) és Ethan, ha a két katona közben a fővárosból is megfordul és feladatot kapnak.
Az a szál is működött, hogy a két főszereplő miképpen kezd el változni. A Gyalog fokozatosan válik nem csak nevében emberré, érzéseiben is. Ethan viszont egyre embertelenebb, ahogy szembesül a bűnös emberekkel.
Bár általában a Netflix sorozatok külcsíne tetszik, ezzel most nem voltam elégedett. A sárkány nem egyszer tűnt a szememben guminak, de az emberi alakok is furcsák. A játék látványvilágát nem tudom, mennyire idézi, de csak sorozatnéző szemmel nekem ez már szinte ronda volt. Ok, túlzok, de nem tetszett. Egy-egy kivétel akad – az kifejezetten jól nézett ki, amikor halálában a fösvény pap zombiseregeknek kezdett parancsolni.
Nem olyan történet, aminek el tudok képzelni folytatást, de nem is kell. Minden szálat szépen zártak, nem maradt bennem hiányérzet.
Dragon’s Dogma – 5/3 elment, de nem lett kiemelkedő. Nem tetszett a grafikája, és a csavar nem ült: ezt vártam.
