Halálos játszmás, szabadulószobás, összedolgozó.

Zoey képtelen beletörődni abba, hogy a Minos következmények nélkül becsalhatta őket egy halálos játékba, és többeket meg is gyilkoltak. Hiába ment a rendőrségre is, nincs bizonyíték, nincs nyom és nem tudnak mit tenni. Ben, a másik túlélő, akit sikerül rávennie arra, hogy kövessenek egy nyomot és gyűjtsenek bizonyítékot a cég ellen. Csak egy romos épületre bukkannak, és értetlenül mennének el metróval a helyszínről, amikor a szerelvény kisiklik és egy használaton kívüli megállónál találják magukat. Itt derül ki, hogy a kocsiban csupa olyan ember van, akik megnyertek egy pánikszoba játékot már a Minos szervezésében. Együtt döbbennek rá, hogy elragadták őket egy újabb fordulóra, ahol a játékosokban az a közös, hogy már nyertek egyszer. Vajon kinek sikerül újra, vagy össze tudnak dolgozni a Minos ellen?

Nem tartozott az első rész a legsikeresebb horrorok közé, én azért szerettem. Sokkal jobban sikerült, mint egy-egy hasonló szabaduló szoba horror abban az időszakban. A bevételei alapján folytatásra méltó is lett, így itt van a Bajnokok csatája.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Mert magát a filmet elnéztem, de a végére betett csavar azért kicsit sok a jóból. Nagyon erőltetettnek érzem, hogy ezzel a módszerrel váljon trilógiává. Nehezen is képzelem el, hogy abból a kiindulási pontból hogyan jön össze egy szabaduló szoba. Vagy lehet, hogy csak a hősnő balesetben elhunyta lenne a cél?

De egyelőre nem ezen jár az agyam, nézzük a Bajnokok csatáját! Az már önmagában izgalmas, hogy ki milyen csoportból érkezett. Vannak elég extrém ötletek benne – nem is a papok viadala, de az olyan embereké, akik egy genetikai rendellenség miatt nem éreznek fájdalmat. A karakter tesz is egy megjegyzést, hogy el lehet képzelni, milyen próbákat kellett kiállniuk egy ilyen képességgel. Ahhoz képest pont rajta nem voltak sebhelyek, szóval, azért mégsem Jigsaw találhatta ki a feladványaikat…

A mostani játszma. Egy-egy szoba önmagában ötletes és le is kötött, milyen rejtvény van benne, mi a megoldás. Mindig van ez kulcs, ami segít megtalálni a szobából a kiutat, de mindig több feladatot kell befejezni, hogy ki is nyíljon az ajtó. Keresnek számokat, kulcsokat, kódokat. Ezek mindig egy tematikába illeszkednek. Ezek között akad gyerekesebb is. A végére pedig kiderül, mi az egésznek a kerete. Mert egy történetet mesélnek el a szobák, egy kislány kirándulását. Ez az, ami nem tetszett. Hogy lehet ennyire gyerekes az egésznek a tematikája, amikor részenként olyan jó kis halálos csapdák sültek ki belőle? Nem akarom a szobák poénjait lelőni, de amennyire bírtam egy-egy szobát, annyira nem tetszett az egészet összefogó történet. Erre tesz rá egy lapáttal, amit már említettem, hogy a végső csavar nagyon nem nőtt a szívemhez, ha ez nyitja is a harmadik részhez az utat.

Ez még simán az a horror, amire korhatár se nagyon kell. Nincs vér a filmben. Nem is látjuk, amikor valaki meghal. Bocs, ez így nem igaz. Lesz, akit agyoncsap az áram, vagy a lézersugarak intéznek el – de ez mind szigorúan vér nélkül. Ami brutálisabb lehetne, amikor a savas eső csap le, abból nem látunk semmit.

Nem is rémiszteni akarnak, hanem popcorn véres szórakoztatást nyújtani. Ugyan nem egyszer megfordult a fejemben, mennyivel véresebb is tudna lenni, de igazság szerint nem hiányzott most egy ijesztőbb vagy sokkolóbb film.

A színészek visszatértek, ismertebb arc csak egy akad az újak közt: Holland Roden.

Bár a vége ebben a formában irritál, ha lesz harmadik rész, biztosan megnézem azt is.

Végtelen útvesztő 2. – 5/4 bár a végét nem kicsit éreztem erőltetettnek, az egésznek a hangulatát szerettem.

Végtelen útvesztő 2. – Bajnokok csatája - Szinkronos előzetes (16E) - YouTube