Céget átalakító, magánbírósággal bajlódó, összeütközéseket kezelő.
A politikai rendszer megváltozása, a világban zajló folyamatok az ügyvédi irodát sem hagyják érintetlenül. Boseman eredeti tervei ugyan meghiúsultak, de kész így is visszavonulni és valami másba fogni. Liz és Diane így újra kacérkodik egy régi álommal: mi lenne, ha egy női vezetőkkel működő ügyvédi irodát működtetnének? Csak éppen a realitások hamar a két nő közé állnak. Liz több ügyvédtől is hallja, hogy ők fekete cég voltak. Diane miért lehet névadó partner? Szembekerülnek, hiszen Diane nem akarja a vezető pozícióját feladni. David igyekszik az egyensúlyt megőrizni a Dubai-i anyacég megbízásából. Közben Lucca nem tud visszautasítani egy másik ajánlatot, és Marissa ügyvédnek tanul, miközben egy ügyfél magánbíróságát is igyekszik egyenesben tartani. Az új ügyvéd, Carmen pedig egy gazdag, de kétes hírű drogbáró ügyféllel igyekszik tisztességes lenni és elvégezni a munkáját.
Kingék továbbra is szállítják, ami a sorozataikra egyre inkább jellemző. Odaszúrnak a politikának, megvannak a jellegzetes képi formáik és intelligens, ugyanakkor szórakoztató sorozatot tálalnak nekünk.
Mivel a The Good Fight egyre inkább reflektál az Államok politikájára, megint megkaptuk, hogyan reagálja le a közösség Trump leváltását az elnöki székből. Mondanom se kell, hogy a legtöbben ünnepeltek és nagy volt az öröm. Még Julius kapott egy új esélyt, hiszen Trump egyik utolsó cselekedeteként sokak büntetését eltörölte, így ő is szabadulhatott.
Az sokkal izgalmasabb, hogy a váltás a cég életét hogyan befolyásolta. Diane pont Trump miatt kerülhetett ide, hogy ne legyenek hátrányban azért, mert fekete jogi iroda voltak. Azzal viszont, hogy Trump megy, sokan vissza akarták adni a cég eredeti színeit, és Diane ebbe a képbe nekik nem fér bele.
Elemezhető, hogy ez miképpen rasszizmus. Abszolút egyet tudtam érteni a nővel, aki nem akarta feladni a vezető és névadó pozícióját. Mi volt ellene a kifogás? A szemébe senki nem merte mondani, Liz nagyon hárította is a kérdést, de a partnereknek egyetlen baja volt: Diane fehér. Ez meg egy hagyományosan fekete cég – miért névadó egy szőke, fehér nő? Annyira röhejesnek is érzem, hogy az irodában az egyenlőség harcosainak tartják magukat és rosszul vannak a rasszizmustól – és ők ugyanazt csinálják.
Más átívelő szálat is kaptunk idén. A bíróságok kapcsán. Hal Wackner a bíróságok minden hibájára rámutat és saját magánbíróságán valami jobbat igyekszik megvalósítani. Imádtam, ahogy odaszúrnak a rendszernek és tényleg vannak jó ötleteik – mint a jelmezek, hogy az előítéleteket – pl. a rassz kapcsán – megkerülhessék. Ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy ez sem lehet megoldás, mert ha mindenki maga írja a törvényét, akkor máris a káoszban és egyáltalán nem a jobb világban járunk.
Van ebben a sorozatban jog, ha már nem is a bíróságokon ülnek és viszik az ügyeket, mint egykor a The Good Wife évadokban. Van benne bőven politika és aktualitás. Van benne humor, szellemes párbeszédek, sodrás. Az egyik kedvenc sorozatom lett ez a széria.
Egyedi a megvalósítása is, már felismerek a készítőkre jellemző vonásokat. Mint az, ahogy kis dalokkal tesznek játékosabbá jogi fogalmakat vagy akár konfliktushelyzeteket.
Jól néz ki a sorozat. Stílusos. A ruhák, az atmoszféra – egy gazdag, előkelő környezet és én bizony a kosztümöket, öltönyöket is szívesen nézem benne. Nem guilty pleasure és gazdagok-szépek világa, mint a Dynasty, de itt sem az átlagpolgár életébe nyerünk bepillantást.
A szereplők leváltása is jót tett a sorozatnak, van frissülés. Bingwa és Patinkin jók!
Frissült, aktuális, és ezen a sorozaton lehet jó értelemben gondolkodni is. A hatodik évad már berendelve – mondanom se kell, hogy fogom nézni azt is.
The Good Fight – 5/4,5 bár egyes kicsinyes játszmák az agyamra mennek, van humora, érdekes és agyas is.
