Titkos falut felfedező, gonoszt megállító, családi ügyes.
Shaun és Katy 10 éve barátok, máig együtt birkóznak meg a családi és szakmabeli nehézségekkel. Éppen munkába tartanak, amikor idegenek kötnek bele a férfiba, és verekedést kezdeményeznek. Katy döbbenetére Shaun elintézi őket – eddig azt sem tudta, hogy tud harcolni. Majd meghallgathat egy történetet egy hadúrról, aki 
megszerezte a Tíz Gyűrűt, ami legyőzhetetlenné és halhatatlanná tette. Ám Ta Lo elrejtett és misztikus falujának kutatása közben beleszeretett a falu őrzőjébe. Ying Li elhagyta a falut, Wenwu a Gyűrűket tette le a nőért és boldog családdá váltak. Két gyermekük született: Shang-Chi és Xialing. Az asszony halála után a férfi bosszút esküdött, a fiából bérgyilkost nevelt. Shang-Chi tizennégy évesen szökött meg, ment Amerikába és lett Shaun. Most azonban vissza kell mennie a húgáért és megállítani az apját, aki valamire készül.
Beindult a Marvel gépezet. Éppen csak megjött a Fekete Özvegy, már itt van a nyomában Shang-Chi is. Még nem döntöttem el, mennyire tetszett nekem ez a film. Van, ami jobb a vártnál, más viszont nagyon nem tetszett.
Kezdjük azzal, hogy kiemelt mellékszereplő a kínai amerikai jó barát szerepében Awkwafina. Katy pedig annyira irritált, hogy néha komolyan drukkoltam, hogy egy Gyűrű-tag hányja kardélre, vagy a végén valami mitikus lény egye meg vacsorára. Jóindulatú, jó barát, de annyira fárasztó! A széles gesztusai, a hangereje, az egész karakterének a bohém volta. Az is furcsa, hogy női karaktert választottak erre a szerepkörre. Nincs benne semmi nőies, abszolút egy buddy karakter. Humoros mellékszereplő, csak itt éppen más hatást váltott ki belőlem a figura. Bosszantott és idegesített.
Folytassuk azzal, hogy sokkal nagyobb ellenséget vártam a végére. Mert az igazi gonosz nem Wenwu, akit még meg is tudtam érteni. A szeretett nejét akarta visszakapni, és egy varázs megtévesztette. Ami viszont minden mögött áll… Egy mesébe jobban illett volna, mint egy Marvel filmbe. Nem is írom le, mi/ki az, aki megnézi a filmet, majd sokkot kaphat.
Harmadszor, nem érzem annyira jónak a castingot, mint általában a Marvel filmeknél szoktam. Simu Liu játssza Shang-Chi szerepét, és olyan semmilyennek találtam! Ok, komolyan készült rá, és lehetett arról olvasni, mennyi mindent megcsinált maga és mennyi izmot felszedett a szerepért. Nem is az akció jelenetekben éreztem kevésnek, hanem az egyéb részekben. Tony Leung sokkal karakteresebb Wenwu szerepében. Ahogy Michelle Yeoh is emlékezetesebb a harcos nagynéni, mint Meng’er Zhang a harcos húgként.
De akkor nézzük azt, ami azért tetszett a filmben. A látványban a Marvel mindig is nagy volt, és most is kitettek magukért. Látványosak a harcok, és a misztikus lények is jól sikerültek. Még akkor is, ha a főgonosz személye azért most is zavar még.
Már kezd látszani, hogy illenek össze az újabb nagy történetszál darabkái. Thanos után most valami mágikus közeledik és Tony Stark elvesztésével Strange lép majd elő. Már itt elkezdünk felé kapcsolódni – még persze sok mindennek ki kell derülnie, de már valami elindul. Bírom az átlépő szereplőket, az összekötéseket. (Humorral pláne, lásd Kingsley.)
Úgy tűnik, már a kritizáló a felem az erősebb, mert most még az is felötlött bennem, hogy mennyire emlékeztet ez a sztori másokra. Érzek hasonlóságot Iron Fist történetével, és volt egy DC Batman animáció is, aminek nagyon hasonlított ehhez a története. Zavarja is a fejem, főleg, a DC-vel való egybecsengés. De ezen majd túlteszem magam – Wenwu eredettörténete legalább lekötött.
Nem tudok ezért a részért lelkesedni. A Fekete Özvegy jobban tetszett, és a Pókember következő részét sokkal jobban várom. Az összkép miatt kell ez a rész.
Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája – 5/3,5 látványos, valamennyire szórakoztató is, de a történet laposabb és Awkwafina irritált.
