Álmot hajszoló, lánykérős, varázslényes.

Jindrich dolgos, jóképű fiatalember, akin már megakad a falubeli lányok szeme. Hívnák bálba, és könnyeden találhatna magának hozzá illő feleséget is. A szülei sürgetnék is, hogy ideje lenne megnősülnie. A fiú azonban a fejébe vette, hogy a mesékhez hasonlóan megszabadít egy elátkozott hercegnőt, aki aztán a felesége lesz. Útra is kel, hogy megvalósítsa az álmát. Egy tó mellett pihen meg, ahol egy molnár él a lányával. Eliska a környék szépe, mellette dolgos teremtés is. Megtetszik neki a fiú, aki szépen énekel, míg egy hercegnőről álmodik. Így mesét mond neki a tó elátkozott hercegnőjéről, és reméli, amíg a fiú a mesét követi, őt találja meg. Az idő is sürget: apja meggondolatlan kijelentése miatt még holdtölte előtt vőlegényt kell választania, és a kérői nem akárkik: a tóban élő manó, egy ördög és egy öreg herceg.

1994-es mesefilm és cseh. Ez már sok mindent előre vetít, és sajnos nem a jó dolgok válnak valóra. Egyszer meg lehetett nézni, de azért nem ez lesz a gyerekek kedvenc meséje, arra is mernék fogadni.

Egyrészt, akartak bele látványelemet, de se pénz, se technika hozzá. Így maradnak az olcsó, régi eszközök, amikkel mai szemnek nagyon nem szép a végeredmény. Ahogy az ördög varázsol, vagy szikrává válik – komolyan ez a legtöbb, amire képesek? Nem jó nézni. Mellé tenni, amilyen jelmezeket kaptak a szereplők… Kedvem lenne megszavaztatni, melyik mesebeli lény kinézete volt a borzalmasabb: a boszorkány, az ördög vagy a vízi manó? A manó zöld színe, az ördög bundája, a banya fogai… Mindtől ver a víz, de ez nem a horror filmek ijesztősége. Ez az esztétikai érzékem halálsikolya.

Hozzá jön, ahogy a színészek kinéznek. Nehéz elhinni, hogy Eliska és Jindrich a környezetük legszebbjei. Igaz, a jelmezeik is nyomnak lefelé rajtuk. Az a borzalmas parasztnadrág, vagy a lány haja – simán el tudom képzelni, hogy parókát nyomtak a fejére. De a masni a derekán se tetszett jobban. Különben is, mi az a sok masni a szereplők öltöztetésekor?

Egyszerűen nem szerettem nézni ezt a mesét, legfeljebb a tájjal voltam kibékülve. Van egy jelenet, amikor a herceg a kastélya kertjében sétál. Az a park érdekelt. A tónak a malommal is megvolt a maga bája. (Ez különben cseh mese tipikus helyszín lehet, ez már a sokadik mesefilm, amiben van tó, malom, meg a tóban manó.)

A történet pedig nem lenne rossz, és megvannak a mesés fordulatok is benne. Eliska próbái a vőlegényeinek, melyek nem véletlenül vannak úgy kitalálva, hogy Jindrich akaratán kívül is teljesítse őket. Az ördög, aki menyasszonyt akar. Ha nem erőltetnék, hogy szerintük az ördög vicces, még akár tetszhetett is volna. Így viszont rendszeresen megzavartak az ördög jelenetei, aki nem komikusan rosszalkodik vagy nyavalyog, hanem az agyamra megy.

Ami menti a menthetőt, hogy a meséhez képest erős szinkroncsapatot tettek alá. Több szereplő is énekel, és nagyon füleltem is a hangjukra. Nem slágerdalok ezek, de akadt egy-egy egészen dallamos is közöttük. (Igen, abban az időszakban készült, amikor a Disney ontotta az éneklős, félig musical meséket. Mivel akkor szocializálódtam, számomra természetes, hogy a mese szereplők – legyenek rajzoltak vagy élők – a történet folyamán dalra fakasnak. Még szívesen hallgatom is.) Jindrich hangja Miller Zoltáné, aki nem is értem, hogyan keveredett bele egy ilyen mese szinkronizálásába, minden esetre nekem nézhetővé tette.

A durva, a csehek kifejezetten szerették, és folytatása is létezik. Örüljek ennek, ne? Passz.

A tó hercegnője – 5/3 a kivitele és a humora borzalmas, de a szinkron eladta nekem. Jaj, Disney, elrontottál!

https://www.youtube.com/watch?v=upufm0EH7jE