Emlékszem, amikor bemutatták, eléggé kicsapta a biztosítékot sokaknál ez a Hamupipőke feldolgozás. Tény, hogy az alapokat meghagyták, de különben több tekintetben is modernizálták a történetet. Így maibb, kevésbé mese – de azért még az.

Mondjuk, nem is ezek miatt volt a nagy halom negatív hang. A legtöbben azt nem bírták megemészteni, hogy a tündér keresztanya most egy afroamerikai drag queen. Pedig jól is énekel, látványos is volt, én ezen nem tudok kiakadni. Igaz, mossa az agyunk a Netflix, úgyhogy ennyi ilyen tartalom már szinte fel sem tűnik. Ha ugyanezt a Netflix csinálja meg, akkor Hamupipőke egyik mostohanővére a hercegnővel jönne össze, Idina Menzel ha nem is zöldre, de valami más rasszba át lenne sorolva és a herceg baráti körében is lenne minimum két LMBTQ lovag. Szóval, ehhez képest ez még nem is vad. (Jut eszembe, azért egy fekete királynőt csak kapunk ebben is mellékszereplőnek.)

Az meg kifejezetten jót tett a történetnek, hogy megtöltötték egy kis girl powerrel. A mostoha abba keseredett bele, hogy az első férje ellehetetlenítette a muzsikusi álmait. Nem is azért kínozza a mostohalányát, hogy nyerészkedjen rajta, egyszerűen az álmait akarja megtörni a saját karrierről. Hamupipőke egyáltalán nem akar hercegné, majd királyné lenni, a saját üzletét akarja megnyitni. Ruhákat tervezne. A herceg nem uralkodó alkat, nagyon keresi még a helyét, de a hercegnő másra se vágyik, csak a királyság modernizálására. A király sok tekintetben balfácán, a neje az ész a családban és már nagyon kezd elege lenni abból, hogy a királyságban minden arról szól, mit akar a király és mi lesz az ő öröksége. Ella, itt a lehető legkevesebbszer használták a Hamupipőke gúnynevet, simán visszautasítja a lánykérést és a végén még eljegyzés sincs. Ahogy az egere is megjegyezte, még alig ismerik egymást, szerelemnek lehetne ezt egyáltalán nevezni?

Így összeszedve azért nagyon feminista irányba lett kitolva még minden mellékszál is, de annyira megy a mesefilm egész hangulatához, hogy annyira nem akasztott ki, mint egyébként tenné. Nem is annyira a ’nő’ van kihangsúlyozva a helyzetekben, hanem az egyén. Mindenki eredjen a maga álma nyomába, és nem csak a lányok. Ha a film őket is emeli ki.

A történet alapfordulatai a mesét követik, nincs is igazán meglepő elem benne. Nem igazán humoros, de nem is lett nyálasan romantikus. Inkább olyan… feelgood és csajos az összkép. Meg esetleg harsány. A ruhákban, színekben azért beköszön a giccs is, de ez is olyan, mint a feminista vonala. Ebben a filmben elfért.

Amit viszont nem lett részemről megemésztve – ez egy zenés film. Önmagában bajom se lenne vele, de ismert slágerek vannak minimálisan átszövegezve erre a filmre. Somebody to Love, amikor a herceg azon kesereg, hogy nem találja meg álmai lányát. Let’s get loud, ahogy a végén mindenki bulizik és ünnepel. De Idina Menzel is Madonna-dalt énekelhetett, Material Girl. Talán Menzel és Cabello kapott egy-egy eredeti dalt is, de különben feldolgozás maraton az egész. Nekem jobban tetszett volna, ha több az eredeti dal és nem régi slágereket vesznek elő.

A szereposztás viszont elég látványos. Cabello, Menzel a maguk területén sztárok. Brosnan előszeretettel vállal királyokat – igen, még nem emésztettem meg, amikor sellővadász Napkirály volt. James Corden bevállalta Ella egyik egerét – különben a három egér az egyik legviccesebb az egész filmben, amikor emberi alakot kapnak. Galitzine a Hamupipőke idején még ismeretlenebb volt náluk, de azóta nagyon gyarapszik a filmográfiája. Netflix románctól kezdve kosztümös botránysorozaton át nyári nagy románcig forgatott több mindent. Hajaz is Robert herceg Buckingham hercegére…

Nagyon ment streamen ez a film, talán azért is lehetett annyira megosztó. De, hogy ismételjem kicsit magam, amerre haladunk, ez már nem egyáltalán nem tűnik botrányos feldolgozásnak.