Női szívet meghódítani vágyó, karaktert váltó, romantikus.

Thibault reménytelenül romantikus és jófiú. Ápolóként dolgozik, és minden lány legjobb barátja. Rendszeresen ő az, akihez minden problémával szaladnak, aki kedves és megértő, de aztán mindig máshoz mennek hozzá, ő meg hoppon marad. Megismerkedik a szakítása miatt búsongó Rose-zal, és nagyon hamar egymásra hangolódnak. Thibault szerelmes lesz, de mire ezt bevallaná a lánynak, ő már randira készül mással és Thibault a legjobb barátja. Az elkeseredett fiatalembernek három jó barátnője ad tippeket, hogyan kell kikerülni a barátzónából, ami Titi rendszeresen beragad. Három hónapra orosz kiküldetésre indul, legalábbis Rose így tudja. Valójában a lányok veszik kezelésbe, és sportolnia kell, táncolni tanul, hatékonyan és nem barátként beszélgetni, még szexuális tippeket is megosztanak vele. A felkészült Thibault visszatér Rose életébe, hogy ott szembesüljön azzal, mi történt addig, amíg ő álompasivá igyekezett válni.

Ezzel megint találtam egy filmes klisét, amihez hosszan lehet szedegetni a filmeket. Amikor a barátból lesz valaki szerelmes. Itt talán annyival cifrább a helyzet, hogy Thibault eleve nem Rose barátja akart lenni – sok filmben egy régi barátság alakul szerelemmé.

Ami biztos, hogy ez egy jó komédia alapanyag. Még akkor is, ha folyamatosan sajnáltam nyomorult főszereplőt. Ő az, aki annyira jó, hogy az már életveszélyes. Mindig csak ad és ad, míg neki már nem marad semmi. Nem csak szerelmi téren, de eléggé látjuk, hogy a barátaival is ilyen a kapcsolata. Mindenki szereti, mindenkivel jóban van, csak éppen ennek az egyik alapja, hogy soha nem mond nemet. Annyira életképtelennek érzem az ilyen szereplőket, hogy az ilyen jelenetek belőlem nem nevetést váltottak ki, vagy jobban szerettem érte a srácot. Inkább bosszankodtam, hogy miért ilyen… reménytelen eset. Nem akarom kifizetni a lakbért, engedd már el! Neked úgyis sok volt a bónuszod a hónapban… Ő meg el is engedi. Noha biztosan nem azért dolgozott pluszban, hogy a lakótársa helyett is fizethessen. Egyszerűen zavarnak az ilyenek és itt a film elején fel is forrt az agyvízem.

Aztán szerencsére elkezdődnek a jó pasi órák, és onnantól már jobban éreztem magam a filmmel. Azért hasznos dolgokat is tanítanak neki, és csak kis változások vannak, de az pont elég ahhoz, hogy még önmaga, de már másabb ember legyen. A kis gonosz énem megnézte volna, ahogy a magabiztosabb, kevésbé kedves Titi kiosztja a barátait – egy ilyen kis jelenet azért belefért, de főleg a lakbérrel folyton lógó szerintem ennél többet is kaphatott volna tőle.

Tetszett az is, hogy nem csak a klisé szerint alakítják az eseményeket. Amikor azt gondoltam, innen már sima út a happy end, léptek egy olyat, amit nem sakkoztam ki előre. Igaz, a végére szépen kipipálják a kötelezőket is: a veszekedést, a nagy gesztussal békülést és azt a rózsaszín véget, ami az ilyen filmek sajátja.

Magukat a karaktereket is szerettem. Thibault barátnői, akik teljesen más egyéniségek, de jól kiegészítették egymást. Thibault, aki azért aranyos is, bár a kihasználhatósága zavart végig. Még azt is megértem, miért lett Rose a nagy Ő. Egyedül, a fiú mellett is működött. Az már más téma, hogy a színész, aki Thibault bőrébe bújt, nekem nem volt szimpatikus. Nem fogom tudni megindokolni sem, egyszerűen nem kedveltem.

Szerencsére a film humora végig szalonképes. Ok, van benne szexpoén is, és eléggé kimerítik a hüvelykujjban rejlő lehetőségeket, de nem perverz vagy gusztustalan módon.

Egy alkalommal simán nézhető, a kellemes romantikus film jelző is járt neki.

Barátzóna – 5/4 olyan kis tipikus, kiszámítható limonádé, de van annyira aranyos humoros, hogy elment.

https://www.youtube.com/watch?v=9-voNCYrc10