Életet ellopó, hírnévvel viaskodó, bűnbocsánatos.

Candy Black neve fogalom a komédia világában. Nagy pofára esései legendásak és sokan szeretik az egyedi, alpári humorát is. Mára azonban Candy rémesen elfáradt ebbe a szerepbe, és visszasírja a régi időket, amikor még csak Cathy, a díszletes volt. Dublőze, Paula ellenben imádja ezt a világot, és álmai munkája, hogy Candy mellett dolgozhat. Az alkoholista, bedrogozott sztár egy forgatáson nagy botrányt rendez, és a filmszakma kiveti magából. Nem fizetett adót sem, elvonult a világtól. A bíróság kötelezi, hogy menjen el elvonóra. Candy, aki élvezi, hogy megint Kathy lehet, viszont nem akar menni. Chaten megismerkedett egy másik bútorkészítővel, akivel személyesen is szeretne már találkozni. Így Paula lesz felkérve, hogy ugorjon be a helyére az elvonóra. Nem sejtheti, hogy a nő rákap a siker ízére, és már ő akar Candy Black lenni, kerül, amibe kerül.

Drew Barrymore is egyike azoknak a színésznőknek, akinek sokan ismerjük a nevét és nem egy filmet tudunk tőle mondani. Nekem komikaként ugrik be, és megint ebben a szerepben láthatjuk ebben a filmben.

Csak éppen a kor már látszik a színésznőn is. Nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha egy Michelin baba Drew Barrymore lenne a vásznon. Nem is tudtam eldönteni, hogy melyik verziója volt a rosszabbul kinéző: a leharcolt Candy vagy a már szinte gagyi Paula. Egy évtizeddel fiatalabb színésznőt inkább el tudtam volna képzelni ebben a szerepben. Igaz, akadt egy-egy emlékezetesebb jelenete is. Nem a kakiba zuhanás vagy a porszívóként drog szippantása – sokkal inkább, amikor Kathy rádöbben, hogy nem kell neki Candy, és boldogabb, ha Paula játssza azt a szerepet, ő meg visszakapja a magánéletét.

De volt más is, amiért nem tudtam szeretni ezt a filmet. A humora nagyon nem az enyém volt. Ott van az, hogy a nő neten megismert barátja miért akart névtelen maradni sokáig. Most komolyan, ezen kellene nevetni? Pláne, hogy Michael Zegen játssza, aki legismertebb szerepében Mr. Maisel és zsidóbb nem is lehetne.

Ami működött benne, az a sztárok világának csúf igazsága. Az ügynök karaktere mondja ki, ami akár az Álomgyár felirata is lehetne. Minden mű és csalás. Ez itt többszörösen is bizonyításra kerül, és nagyon azt sugallja a film, hogy sztárnak lenni inkább átok, mint áldás. Candy teljesen beleroppant, és bizony látni fogjuk, hogy Paula sem bírja olyan sokáig, hogy mindenki rajong érte. Cathy viszont a mindennapi életbe visszacsöppenve boldog és kiegyensúlyozott, össze sem lehet hasonlítani a saját korábbi, vagy Paula jelen énjével.

Látványban nem volt benne semmi kiemelkedő. Legfeljebb annyi, hogy Barrymore kettős szerepben volt, és olyan jól dolgoztak a sminkesek, hogy egy ponton el is gondolkodtam, hogy ez egy színésznő más hajszínnel és sminkkel, vagy találtak valakit, aki eléggé hasonlít az ismert színésznőre. Az különben külön is megérdemel egy dicséretet, hogy Cathy milyen változáson megy át. Látjuk teljesen lerobbanva és a végén kellemes a külseje. Mintha az arca is kicsit más lenne, pedig ugyanaz a színésznő játssza.

Általában a szinkronra nem térek ki külön, ha valamit nem az eredeti nyelven nézek. Itt viszont nem fogom megkerülni, mert Barrymore magyar hangja egy-egy ponton mondhatni vágta a fülem. Úgy tudott sipítani… fájt.

Rossz filmnek sem tartom, de nem is tetszett. Nálam pont az a kategória, amit egyszer láttam, és az szinte több is volt, mint ami jól esett belőle.

A másik én – 5/3 a kettős szerep működött, de a történetet untam és nem volt vicces sem. Inkább dramedy.

The Stand In Trailer #1 (2020) | Movieclips Trailers - YouTube