Széfeket feltörő, új hobbit találó, más életet kezdő.
Sebastian unalmas életet él: eljár a bankba, ahol ügyintézőként dolgozik. Hazamegy, és gyakorol a zárszerkezetekkel és videókat készít a netre széfekről. Egy napon az egyik videó alatt várja egy üzenet, benne egy cím. A helyszínen egy versenybe csöppen, ahol a többieket megelőzve kell széfeket kinyitni. Sebastian tarol 
és boldogan viszi haza a nyereményét, egy pajszert. Újabb meglepetés a nő, aki benevezte a versenyre és be akarja szervezni a férfit a csapatába. Gwendoline egy kicsi, de jól működő tolvajbanda tagja, akik célul tűzték ki, hogy a legendás széfkészítő, Wagner feltörhetetlen alkotásait törik fel sorra. Sebastian rajongója a mesternek, így belevág velük a kalandba. Az élete hamarosan kalandokkal telik meg, és egyre jobban tetszik neki Gwendoline is, aki a csapat erőemberével jár.
Egyszer volt, hol nem volt, egy film, amelyben elszabadult egy vírus, és Las Vegas pillanatok alatt a zombik városa lett, karanténba helyezve. Ide tört be egy csapat, egy széfet feltörni. Miért is mesélem ezt? Mert ennek a filmnek egyfajta előzménye A tolvajok hadserege.
Pontosabban a széftörő múltjába leshetünk bele, és kapunk kalandokat még zombik nélkül. Mondanom se kell, melyik film tetszett jobban. Azt már fejtegettem korábban, hogy az Army of the Dead miért is nem tetszett. Most nézzük, miért jobb ez a film!
Nem éreztem gagyinak a történetet. Azt el tudom képzelni, hogy ügyességgel és trükkökkel széfeket törnek fel, miközben az Interpol a csapat nyomában jár. Persze, popcorn mozi ez is, de nem történnek benne olyan röhejes fordulatok és emberileg érthetetlen döntések, mint a másik filmben.
A csapat összeállítása egyszerre idézi meg a zsánereket, de kicsit parodizálja is a műfajt. Vegyük a már emlegetett verőembert, aki a Hollywood-i akciófilmek megszállottja. A nevét is megváltoztatta, Brad Cage néven fut. Brad Pitt és Nicholas Cage neveinek összemosásából – Cage esetében még értem is, Con Air és társai, de Brad Pitt mikor volt akciósztár? Mindegy, nem ez a lényeg, hanem a paródia. Ami nem annyira éles, nem olyan furcsa, hogy zavarjon, így viccesnek tudom találni.
Korrekt a külcsín is. Ugyan sokadszorra már unalmas, ahogy mindig ugyanazzal a módszerrel töri fel Sebastian a széfet, de a körítés és a zene szépen feldobja. Jó volt, amikor a felpörgetett és elmesélt bankrablást láttuk, vagy a B tervvel megvalósulót a második esetben. Volt itt átverés, menekülés és lövöldözés – nem egy nagy látványfilm, de azért volt mit nézni.
Nekem már az is pluszt adott, hogy Sebastian a főszereplő. Ő volt a kedvenc szereplőm a zombis filmben, és rühelltem is, ami ott történt. Itt kicsit látjuk a magyarázatot és jobban aláhúzza, miért tette azt, amit majd ott tenni fog.
Nem tudom eldönteni, hogy tetszett vagy sem, ahogy a két filmet összekötötték. Azt még ötletesnek is találtam, ahogy a háttérben a híradó beszámol a zombi vírus terjedéséről, Vegas karanténba helyezéséről. Azt viszont utáltam, ahogy Sebastian rémálmaiba is belelátunk, ami tulajdonképpen a sorsa az első filmből. Miért kell az orrunk alá dörgölni, meg hogyan is álmodhatná meg előre ennyire pontosan, mi fog vele történni?
Vendégszereplőként megjelennek a későbbi főszereplők, de ez maradt Schweighöfer filmje. Azt a jó szándékú, néha kissé szerencsétlen alakot hozza, amit már sokszor megtett és jól is áll neki.
A kritikái vegyesek, de Schweighöfer szépen összehozta magának rendezőként is – pacsi!
A tolvajok hadserege – 5/4 humoros, pörgős, van benne izgalom is. Csak azt nem tudom, minek kellett a látomás.
