Felfedezős, mátkát kereső, átkot törő.

A királyi pár nagy bánatára nem sikerül a királynénak teherbe esnie, és már régóta várnak egy örökösre. Egy újabb sikertelen hónap után a síró királynénak egy béka jósolja meg, hogy egy év sem telik el és leánya fog születni. A kis Róza a szülei szeme fénye lesz kezdetektől, ám a keresztelő kapcsán felmerül egy probléma. A keresztszülő a 13 bölcs asszony lenne, de csak 12 arany teríték van a kastélyban. Így azt találják ki, hogy az utolsónak érkezőt nem engedik majd be az ünnepségre. A legtávolabbról érkező asszony, aki a mágiában jártas, rosszul is viseli, hogy nem engednék be a keresztelőre. Mágiával jut be, és átkot szór a kislányra. A 15. születésnapján megszúrja egy rokka, és belehal. Az átkoz sikerül 100 év álomra enyhíteni, de a szülők így is bármire készek, hogy megmentsék a lányukat. 115 évvel később pedig egy természettudománnyal kísérletező herceg a fotóin felfedez egy alvó kastélyt és leányt…

A klasszikus mesék millió meg egy feldolgozást kaptak már. Ha belegondolunk, a közismert verzió is már egy feldolgozás. Az eredeti mesék sokkal sötétebbek voltak, mint ahogy mi ismerhetjük őket. Vegyük a mostani mesét, a Csipkerózsikát!

Hercegnőnk álomba merül és vár a kastély a szabadítóra. A herceg meg is jelenik, de az eredeti verzióban nem jön az ébresztő csók. Lesz viszont alvó lánnyal pásztoróra – igen, hercegünk némi nekrofil hajlamról tesz tanúbizonyságot, és a mai jog szerint még nemi erőszakkal is vádolható – majd távozik. Hősnőnk akkor ébred fel, miután megszületnek a herceg gyermekei és az ikrek szopják ki a mérget az anyjukból. Ehhez képest meg lehet nézni, mit ismerünk és milyen tündérport fújt az egészre a Disney…

Ez a verzió sem az eredeti sötétségét hozza vissza, hanem egy más irányba haladnak el. A hercegnő is tudományos érdeklődéssel bír, Leonardo da Vinci után kísérletezget, és a herceg 100 évvel később szintén a természettudományok szerelmese. Nem hősi harcot kell vívni, hanem tudományos felfedezéssel jut be az alvó kastélyba, amit védenek az indák. (Ugyan kétlem, hogy így valóban lehetne légballont építeni és gázzal feltölteni, de ezzel nem is foglalkozom. Itt így oldották meg.)

Nem kalandos, nem izgalmas a mesefilm – leginkább humoros akar lenni, de már kinőttem abból, hogy ezt viccesnek lássam. Olyan kis semmilyen az egész…

Ehhez jön hozzá, hogy nem szerettette meg a szereplőit sem. Mit tudunk meg tulajdonképpen a szereplőkről? Fiatalok, szépnek mondják őket és kísérletezgetnek. Most ráadásul olyan a hangulatom is, hogy a hibáikat előbb szúrom ki, mint az erényeiket. Egyikről sem hinném el, hogy át tudná venni a trónt a szülőjétől. Két nagy gyerek. Még csak eye candy faktor sincs, mert elég átlagos színészek vannak a stábban. Egyet láttam csak furának: Róza szülei, a királyi pár kapcsán. Feltűnően kis termetű mindkettő. A nő kapcsán még az is megfordult a fejemben, hogy szinte törpe.

A külcsín is csak tévés, az a fajta, amit most nem is viseltem jól. Ezt szoktam, és itt is áll, hogy olyan, mintha egy meseoperett jelmezeit hozták volna ki a raktárból és porolták kicsit volna le. Szokás szerint a természet és a kastélyok javítanak valamennyit a képen, de lassan már unni kezdem, hogy mennyire hasonló séma az összes ilyen mese külsőre is. Ha nincs is szép kosztüm, bár megmaradt vár és vágókép róluk ellensúlyoz, ahogy tud.

Kisebbeknek egyszer meg lehet nézni. Nem fáj, olyan kis semmilyen kedves mesefilm, de felnőtt fejjel ennél több kellene a szórakoztatáshoz.

Csipkerózsika – 5/2 nem kedveltette meg a szereplőit, nem lett látványos sem, nagyon higított mese lett.