Igaz történet alapján családi film. Egyszer simán nézős is - a legnagyobb baj vele talán az, hogy nagyon tévés. Kis költségvetés, kis történet. Nem is tudom, valami hiányzott.

A történet főszereplője egy állatbolond kisfiú a második világháború idején. Az apjának be kell vonulni, ő különben a helyi állatkert egyik doktora volt. A fiúnak hiányzik ő is, és a megváltozott helyzet is nehéz. Többek között az állatkertben sem mozoghat már úgy, mint korábban. A történet akkor ér fordulóponthoz, amikor a bombázások miatt a kormány parancsot ad a 'veszélyes' állatok kilövésére. Az indok: ha a bombázások során elszabadulnak, károkat okoznak. Elképesztő, mennyi állatot és milyen indokkal kilőnek, még a frissen jött doktor is beszáll. Mert azt legalább értem, az oroszlántól miért tartanak. De a majmok? Hú, nem is akarom megérteni. Nem csak a gyerek, én is kiakadtam.

Az első körben egy nagyvad menekül. Az állatkert éppen a harcok előtt kapott egy elefántot. Ráadásul kölyköt. Aranyos, játékos, még kicsi is. Tom biztos benne, hogy legközelebb őt is lelőnék, így mentőakciót szervez. Van egy lánypajtása és a környék egyik ijesztő fiúját is beszervezik. Róla hamar kiderül, hogy csak álca a bunkóság és kemény ököl. Nyomorék kistestvérének gondoskodó testvére, aki jó barát is, csak éppen van egy kép, aminek meg kell felelnie, ha nem akarja, hogy az öccse miatt bántsák. A kis csapatban majd olyan barátai lesznek, akik az öccsét is elfogadják és megbecsülik a humoráért, eszéért, és nem téveszti meg őket a kis termet vagy sérült test. Szóval, ők fognak elefántmentésbe és menet közben még segítőkre is akadnak.

A filmnek ez a megható része - hogy mennyien és miképpen segítenek majd, hogy az állat túlélje. A magányos, környék ijesztő rémének tartott néni, aki háziállatok mentésébe menekült, miután a fia az előző háborúban elesett. Az új állatorvos is, aki nem szívesen lőtt ki egy állatot sem, és most, hogy egyet van esélye menteni, inkább nekik segít, mint a katonáknak. Mélyen senkit nem elemez a film, de benne van, hogy több is van bennük, mint elsőre látszik. Nagyon meghatároz mindenkit, milyen körülmények között látjuk. Mi az, amit ráerőltetnek, és melyek a saját döntései.

Még abban is van ráció, hogy nem lehet minden rózsaszín és boldog. Háborús idők vannak, és olyankor áldozatok is vannak. Nem mesélem el előre, de jó érzékkel nem minden megszeretett szereplő éli meg a film végét. Kellett az a dráma is, hogy a túlélések, az elefánt megmentése még hangsúlyosabb legyen.

A látvány sajnos gyenge. Kevés helyszín, és az elefánt... Olyan, mint a poszteren. Egyszerűen látni rakta, hogy CGI besegítést alkalmaztak. Igaz, láttam már rosszabbat is. Azt még mindig feledni próbálom, amikor Rin Tin Tin szalutált szintén állatos háborús filmben...

Ismert színész kevés akad benne. De itt a gyerekek a lényeg. Az üzenet, hogy van, amit egész egyszerűen nem szabad veszni hagyni. A remény, hogy az emberek képesek helyesen dönteni, ha esélyt kapnak. Mert bőven lesz segítője az elefántmentésnek, ha nem is sorakoznak nyíltan fel.

Az állatos filmeket különben is szeretem. Hogy ismételjem magam, egyszer simán elnéztem. Ha az elefánt igazibb lenne, vagy a történet lenne rajzolt mese, még jobban is feküdt volna. Így családi film, ami gyerekkel is nézhető. Majd feledhető.