Zenés, karriert építő, elvekért kiálló, kapcsolati válságos.

A kis Aretha Franklin már gyerekként rendszeresen fellép és énekel – az apja prédikátor, és az egyik eszköze a hívek megnyerésében a lánya hangja. Szigorúan is fogja a lányát és a karrierjét is ő akarja irányítani. Megvédeni mégsem tudja – Aretha már kamaszként két gyermeknek ad életet, mert az apja nem vette észre, hogy az egyik barátja titokban hogyan zaklatta a lányát, Aretha pedig hallgat. Már több lemeze is megjelent, de sláger még nincs, hiszen az apja rossz dalokat választ, így pedig hiába jó a hang. Aretha életébe új férfi lép, elszakad otthonról és nagyobb teret kap a zenében is kibontakozni. Sztár születik, aki továbbra is küzd a démonaival: a férje időnként erőszakos, rosszul viseli, ha a felesége nélküle hoz meg bármilyen döntést is. Miközben Aretha próbál továbblépni, boldog lenni, odafigyel arra is, hogy a gyökereihez hű legyen. Martin Luther King Jr. támogatója annak haláláig és a vallási gyökereket sem tépi ki.

Az könnyen lesz filmsiker és hálás téma a díjkiosztóként is, ha egy híresség életét mutatják be. Ha csak az utóbbi pár évre nézek vissza, a Johnny Cash és a Judy Garland életrajzi mozi is tarolt, Oscar is volt. Netflix zászlóshajó a The Crown, és Diana életéről nem is rég jött ki a Spencer is. De hosszan lehetne ezt sorolgatni.

A sorba a Respect is beállna, amely Aretha Franklin életét és munkásságát igyekszik közelebb hozni. Közben felcsendülnek a halhatatlan dalok és aktuális igyekszik lenni az egyenlőségi mozgalom témává emelésével is. Mégis, valahogy nem az igazi a film.

Talán nem tette elég szimpatikussá a hősét? Benne van sok minden, amiért szerethető Aretha, de ellentmondásos is. Elég csak megnézni, milyen anya volt! Az első két gyerekét simán maga mögött hagyja, amikor az első férjével lelép. Még csak arról sem volt szó, hogy látogatta volna őket, ha az apjával össze is veszett. (Igaz, én már azt sem értem, miért nem vettek észre bármit korábban. Ha az első gyerek előtt nem is vették észre a zaklatást, de annyira vakok maradtak, hogy másodszor is teherbe ejtette a kiskamaszt a megrontója? Miért nem tudott Aretha szólni?) A későbbi gyerekeknek sem jut sokkal jobb sors. Ha Aretha kikészül, jön a nagyi és viszi a gyerekeket magával. Szenvedélybetegség, a családjával a bonyolult kapcsolata – nem egyszer éreztem úgy, hogy a szakadék szélén próbál egyensúlyozni.

Mellette viszont szilárdan hitt King Jr. ügyében, mindig szánt rá időt és foglalkozott a kérdéssel. Elhivatott zenész volt, és vitte magával a sikerbe a családját is. A párját is sokáig igyekezett támogatni és egyben tartani a kapcsolatot.

Valahol még értékelni is tudom, hogy ennyire sok arcát megmutatta a film, de ezzel együtt nem tudtam se kedvelni, se utálni. Számomra ellentmondásos maradt, és nem egyszer nem értettem, mit és miért csinál.

A történet sincs szórakoztatóan elmesélve. Nem megy bele a drámába, egyáltalán nem komédia. Hosszú is, széteső is. Nem karrierfilm, akkor már inkább személyes dráma. De nincs úgy megírva, mint a már emlegetett Judy. Túl sok minden akar lenni, aztán nagyon kevés sikerült neki.

Csak a zene meg nem adta el nekem. Aretha dalai sok ma is klasszikus és rájuk ismertem, ha nem is mindre, de annyira nem a zenei világom, hogy csak ezért nézzem és szeressem.

Többet vártam a filmtől – egyszer elment, de bőven is elég volt annyi belőle.

Respect – 5/3,5 jól néz ki a film, és Jennifer Hudson láthatóan szívét-lelkét beletette. De hosszú is, vontatott is – nem igazán tudott filmélmény lenni.