Kisvárosi, versenylovat tenyésztő, álmokért küzdő.

Jan minden napja szenvedés. A férje életunt és észre sem veszi, a gyerekei kirepültek, messze költöztek és már nincs rá szükségük. Idős szülei pedig csak a feladatokat adják neki sorra. A másodállásában sört csapol egy kocsmában, és felfigyel egy új lakóra, aki a lováról mesél a társaságnak. Versenyeztette, mindene ráment, de még mindig megszállott. Jan, aki korábban díjnyertes galambokat és kutyákat tartott, ihletet kap. Közli a férjével, hogy versenylovat fognak nevelni. Vesznek egy jó felmenőkkel bíró, kiöregedett cirkuszi lovat, a nyugdíj megtakarítást a fedeztetésre áldozzák és Howard is célkeresztbe kerül, hogy segítsen nekik. Sok pénz kell – a megoldás egy közösségi szervezet lenne. Minden tag heti 10 fontot tenne a közösbe és amíg a ló megnő, össze is gyűlik a kellő összeg. Elég embert sikerül meggyőzni, hogy belevághassanak. Álom be is kerül a legjobb trénerhez és megkezdi a versenyzést, szenzációt keltve és egy kis közösség minden álmát megtestesítve.

Gondolom, sokunknak megvan az a zsáner, az a téma, ami kedvesebb a többinél. Nekem az egyik a lovas filmek. Nem is tudok objektíven belegondolni, milyen volt az Álmaink lova. Ahogy színre lépett Álom csikóként, én már kenyérre voltam kenve. Ok, már előbb is. Különben is tetszett a film, a ló csak egy nagy pluszt adott hozzá.

Egy korrekten felépített drámát kapunk, amiben elegánsan, lényegre törően felvázolnak reménytelen embereket egy haldokló közösségben. Ha tettetik is, hogy jól vannak, igazából csak vannak. Jan, aki szó szerint minden nap csak haldoklik és már nincs miért élnie. Brian, a férje, aki már elhiszi, amit az apósa mindig mondott neki: hogy nem való semmire és csak nézi egész nap a tévét semmit sem csinálva. Howard, aki szinte mindenét elvesztette, aki gyűlöli az állását és maradt a lovak a szenvedélye, amiről otthon hallgatnia kell, a felesége és a gyerekek már így is túl sokat vesztettek miatta. Marad a kocsma, ahol még mesélheti a lovas szép napokat. A helyi részeges, akin mindenki csak nevet. De a többiek is megkapják a maguk kisebb, de azért jellegzetes bemutatását.

Majd Jan ötlete a lóneveléssel és valami elindul. Nem csak azt látjuk, ahogy a közösen kidolgozott tervbe működésbe hozzák, de azt is, hogy ez miképpen ad az embereknek egyre többet. Már azzal, hogy van mit várniuk, miről álmodni – Álom még csak csikó, már sokat kaptak tőle. Az meg leírhatatlan, amikor versenyezni is elkezd és hirtelen lesz mire büszkének lenni, és megint kihúzott derékkel, boldogan mehetnek ezek az emberek.

Van fordulat, van feszültség is benne – talán csak azt sajnáltam, hogy onnantól, hogy Álom bekerül a tréner mellé, már mintha nem is az ő lovuk lenne, csak papíron. A trénernél lakik, ott kap zsokét és csak versenyekre mennek hozzá, meg néha Jan kiugrik a birtokra, hogy beszélgessen vele. Talán ebből is látszik, hogy ezt drámának is szánták: nem a lovat látjuk legtöbbet, nem vele foglalkoznak direkt, hanem a saját életük gondjaival és az emberi kapcsolatokkal nyüglődnek a szereplők.

Álom persze végig aranyos, legyen játékos kiscsikó vagy már versenyző paripa. De a szereposztás különben is jól sikerült. Toni Collette rutinosan hozza az életébe belefáradt, de most új célt találó háziasszonyt. Damian Lewis is nagyon szimpatikus és emberi tud lenni, teljesen más, mint amit a Billions évadaiban mutatott meg magából. (Az nagyon tetszett, amikor a film végére a család is mögé áll és mennek együtt a versenyre.)

Kár, hogy nem karácsonykor találtam rá, kicsit később – mert karácsonyi filmnek is jó.

Álmaink lova – 5/4,5 gyengéim a lovas filmek, ez meg szépen is sikerült. Jó színészek, sok érzelem és a versenyzés izgalma.