Gondolatokat olvasó, saját hibát kijavító, jobbá váló.

Lulli ambiciózus fiatal nő, akit anyja egyedül nevelt és a mai napig túlfélt. A lány orvosnak tanul, és kitűzött célja, hogy a lehető legjobb sebész legyen belőle. A kórházi gyakorlattal azonban meggyűlik a baja: nehezen tudja megfogadni a tanáruk intelmét, hogy figyeljenek a betegekre. Lulli leginkább magára figyel. Ezt egyre jobban sérelmezi a barátja, egyben szintén orvosnak tanuló Diego. Annyira, hogy egy nagyobb veszekedést követően szakít is a lánnyal. Még aznap egy beteget közösen vizsgálnak, amikor egy gép meghibásodik és mindketten áramütést kapnak. A magukhoz térő páros egyike sem ugyanaz már: Diego amnéziás, nem emlékszik erre a napra, így a szakítás is kiesett neki és boldogan készül az évfordulójukra. Lulli pedig hallja azok gondolatát, akiket megérint. Eleinte átoknak érzi, de ez az esélye, hogy a kapcsolatát és a karrierjét is megmentse.

Már a film címén elmerengtem. Milyen név az, hogy Lulli? Első tippem a francia volt, de ahogy nézni kezdtem, a többiek nevei és az egész film hangulata miatt hamar módosítottam spanyolra. Bár azt furcsának találtam, hogy semmilyen ismerős épületet nem látok a külső jelentekben. Barcelona, Madrid azért megismerhető…

A film adatlapján aztán szembesültem vele, hogy ez egy brazil romantikus komédia – a komédia a domináns zsáner különben. Járattam is az agyam, hogy volt-e már szerencsém brazil műsorhoz. Valami, amit szeretek a Netflixen – olyasmiket is megnézek, amikre különben esély sem lenne. A 3%-ot szerettem, végig is néztem, az szintén brazil volt.

De, a történet igazság szerint nem hoz semmi újdonságot. Van egy csomó film és sorozat, amiben az egyik szereplő valamely okból hallani kezdi mások gondolatait. Az sem meglepő, hogy a főszereplő az élmény hatására megjavul: nem csak a munkájában hasznosítja a pluszt, de a személyisége is fejlődni kezd.

Némileg érzetem azt is, hogy nem használták ki eléggé, mire nem jó a képesség. A betegek kapcsán 1-2 eset, amikor hazudtak, de Lulli most tudta ezt. A párkapcsolatokban egy kis nyomozás: ki kinek tetszik, meg hasonlók. Elég ártalmatlan maradt az egész gondolatolvasás téma. Az meg, hogy miképpen győzi meg, akit beavat, annyira ismétlődő, hogy az már fájt is. Legalább valami változatosság lett volna, nem csak visszamondani azt, amit a másik fejében hallott, aztán nézni a döbbent tekinteteket…

A romantika terén is egyszerű a film. Egy-egy ponton túlzottan is. Diego egyetlen napot felejtett el, és bár az elfelejtett veszekedés volt a jéghegy csúcsa, azért nem hirtelen döntés volt. Mégis, egy nap, egy veszekedés és a szakítás ténye esik ki, és a srác úgy viselkedik, mintha a kapcsolat a nászutas szakaszban tartani. Minden rózsaszín, nagyon szerelmes és boldog. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy tudott egyetlen nap alatt minden ennyire elromlani?

Túl könnyen oldódnak meg a konfliktusok, és bántóan idilli, ahogy sokak álmai teljesülnek. Pl. Diego az egyik jelenetben arról beszél, hogy reméli, ha az apja keményen is bánik vele, azért szereti. Erre milyen jelenetet kapnak a végére? Az apja szinte szó szerint visszamondja ugyanazt, amit a fia hallani akart tőle.

Nem az a nevetős komédia, inkább az a kellemes limonádé, ami mellett elvan a néző. Mivel az empátia fontosságát kellően játékosan hozza és most jól esett ez a könnyedség, én megvoltam vele.

(Különben a főszereplő, Larissa Manoela brazil énekes- és színész sztár, de más képeken rá se ismernék.)

Lulli – 5/4 bár a történetbe bőven bele lehet kötni, megvan a maga bája és az a pozitív üzenete, amit szívesen nézek.