Bosszút álló, emberre vadászó.

Harry pár éve elvesztett mindent, ami fontos volt a számára: a felesége és imádott kislányuk elköszönt tőle, elindultak. Éppen csak kiléptek az útra, amikor egy autó áthajtott rajtuk. Megállt, pár férfi kinézett és gyorsan el is hajtottak. Harry elvesztette mindkettejüket és a tettesek sem kerültek elő. Nem bírt otthon maradni, egy templomba állt be gondnoknak, és csak teltek a napjai. Míg tippet nem kapott, hol vannak az elkövetők. Fizet és valóban rábukkan az egyikükre. Levadássza, majd halad tovább a banda többi tagja felé. Bűnözők, rablók és drogcsempészek, akik azóta is együtt vannak. Harry lecsap, ám nem mindenkit sikerül elkapnia. A banda megmaradt tagjai most rá vadásznak és a családi birtokon összecsapnak egymással.

Bosszúfilm, amiben egymásra vadásznak, gyilkolnak és elég erőszakos is. Akkor mégis, hogy sikerült rajta kétszer is elaludnom? Maradjunk annyiban, hogy nem éppen tornázta fel az adrenalin szintem és tartotta meg a figyelmem.

A történet egyenes vonalvezetésű és tényleg nagyon egyszerű. Lényegre törő: megvan a család gyilkosa, agyon lehet őket lőni. A nyomozás is kimerül annyiban, hogy a magánnyomozó adja a tippet, bejön és már mindenki meg is van, mivel egy bandáról beszélünk.

Annyi izgalmat próbáltak beletenni, hogy egy ponton fordulnak a szerepek. Már Harry menekül és állít csapdát, míg a banda tagjai utána erednek. Megjegyzem, nagyon ostoba módon, de nem is voltak éppen mesteri bűnözők, csak szerencsétlen és lecsúszott csempészek. Komolyan csodálom is, hogy a gázolás után a rendőrség nem kapta el őket.

Az akciójelenetek fájnak, annyira szerencsétlen itt mindenki. Harry, de a banda is. Már az első összecsapásban Harry megsérül, aztán húzza a kezét végig és olyan, mint aki nagyrészt lebénult. Nem is értem, hogy tud végezni a többiekkel. Tényleg megvan az a hatás, hogy valaki, aki addig fegyvert se fogott a kezébe, most elszántan, de szerencsétlenkedik vele. Rossz volt nézni, amikor egymásra támadtak, mindegy éppen ki volt a vadász vagy a vad.

Ehhez hozzájön, hogy verbálisan is nagyon ingerszegény a film. Nem tudom, kellene-e a kezeim és a lábaim minden ujja, hogy megszámoljam az elhangzó mondatokat. Jó, azért annyi talán van benne, de simán vannak olyan negyed órák, amikor senki nem mond semmit, csak némán csinál valamit. Nem is csodálom, hogy elaludtam rajta.

A látvány is semmilyen. Szürke táj, szürke emberek és merő unalom.

Egy ismerős színész is fel tud dobni nekem egy filmet, itt az sem volt. Mi több, nem tudom eldönteni, hogy színészi teljesítményt láttam, vagy tényleg ennyire lúzer itt mindenki. Ahogy a bandatagok kinéznek, akár azt is el tudom képzelni.

Még a vége se tetszett. Mintha a készítők nem akarták volna eldönteni, mi legyen. Dupla vége van, és mindenki eldöntheti, melyik az ő befejezése. A sírnál vagy a tengerparton.

Nem fogom tovább ragozni, úgy untam, ahogy volt. Engem kínozni lehetne e film újbóli megtekintésével.

Vengeance is mine – 5/1 alig beszélnek, szerencsétlenek és vesztesek a szereplők, még az akciójelenetek is szerencsétlenek, mint a szereplők. Katasztrófa.