Átverős, foglyul ejtő, kifosztós.

Chris elvonultan, csendesen éldegél és próbálja kitalálni, hogyan tovább. A cégét eladta, egy vagyont kapott érte és egy igazi álomotthont épített fel magának. A családját azonban elvesztette a folyamat közben: a felesége beadta a válást, és szerinte már túl késő, hogy megpróbálják helyrehozni kettejük között a dolgokat. Azt javasolja, lépjen Chris is tovább. Így az éjszakai bevásárlás során megismert fiatal, csinos lányt újabb találkára hívja és hamarosan forró viszonyba bonyolódnak. Sky gondokkal küzd a lakótársával, így igent mond, amikor a lesérülő Chris marasztalja a házában. Eleinte csodásan megvannak együtt, de aztán Chris a hírekben meglátja, hogy Sky lakótársát meggyilkolták. Amikor elmondja a lánynak, döbbenetes választ kap: Sky végzett vele. Most pedig Chris jön, akitől mindent akar.

Nagyon tévés thriller hangulata volt az egész filmnek: az a típus, ami a késő esti műsorsávban egyszer elmegy, fáradtan megnézi az ember és aztán el is felejti gyorsan.

A film komolyan vette magát, bele kellett volna élni magunkat Chris egyre reménytelenebb helyzetébe, akit aztán nem kímélt a barátnője. Nem akarod megadni a számlaszámod és az átutaláshoz szükséges kódokat? A barkácsboltban vett fúró és néhány lyuk befúrása a lábba biztosan megoldja a nyelvet is… Közben meg lehet el lehet adni a lakásból mindent, műkincseket és drága borokat, órákat, mindent.

Túl könnyen és gördülékenyen megy minden. Azt még el tudom képzelni, hogy Sky kellően szociopata ahhoz, hogy azért kezdjen viszonyba a film elején megmutatott nővel, mert annak lakásából kitűnően meg tudja figyelni Christ. Még az első megrendezett találkozás is rendben, de utána olyan módszeresen és mindent tudóan számol fel mindent a férfi életében, hogy az nem is kicsit tűnik túlzásnak. Mindenre megvan a vevője, és a titkos tartalékról és annak hozzáférhetőségéről is mindent tud előre. Azt mégis hogyan?

Jön egy fordulat is, amikor a lány családjára nagyobb rálátásunk lesz, de az még inkább hihetetlenné teszi nekem a történetet. Egy ilyen pszichopata is túlzás, de kettő? Azzal se nagyon tudtam mit kezdeni, ahogy Sky még teszi a megjegyzéseket is a fogoly Chrisnek. Mintha törődne vele, de igazából mégsem, mert simán megkínozza és kész megölni is. Mit számít akkor, hogy mosolyogva húzza meg a ravaszt vagy sem?

Némi gondom a szereposztással is akadt. Cameron Monaghan annyira kölyökképű, hogy elég nehéz elképzelni a filmben látott nő férjeként, a gyerekük apjaként. Egy kis szakállal igyekeztek öregbíteni, nem sok sikerrel. Nem játszik rosszul, csak nem úgy néz ki, mint egy olyan férfi, akit a történet bemutat. Igaz, én azon is fent tudtam akadni, hogy a filmbeli lánya olyan, mintha félvér lenne. Szőke, fehérbőrű a neje, Monaghan is világít éjjel – komolyan merengtem azon, hogy örökbe fogadott lenne a gyerek? De nem olyan a sztori. Frank Grillo feltűnése is… szó se róla, jól hozza a karaktert, csak túlzásnak tűnik a színész egy ilyen karakterre, amikor a női főszereplők abszolút ismeretlenek. Igaz, ezt John Malkovich játszotta leskelődő főbérlőről is elmondhatom.

Műnek éreztem a filmet, nem túlzottan kötött le. Volt egy-egy jobb jelenete is, de inkább tényleg az esti műsorsávok thrillere csak.

Széttört élet – 5/2,5 lehetetlenül passzol minden, és a vége is minimum furcsa. Monaghan túl kölyökképű a szerephez.