Merengtem, mennyit írjak azokról a szériákról, amiknek 1-1 részét néztem meg ma. Mivel sok újat nem tudok hozzátenni az eddig látottakhoz, maradok a rövid verziónál.

A mi kis falunk - ellenőr jött a polgármesteri hivatalba és az eget is lehazudták. Zömbikné fel akarta szedni a dokit. Szifonban meg felmerült, hogy Nelli nem-e az ő lánya. Újfent a polgármester része, amin tudtam mosolyogni, a másik kettő olyan erőltetett... Sok helyzetkomikum, olcsó humor. Ebéd mellé elnéztem, de a sorozat iránti rajongás még mindig távol áll tőlem.

A Bullban Izzy kérte a TAC segítségét egykori mentoráltjának. A lovas téma még csak lekötött volna, de megint családi ügyek kerültek elő a jog helyett. Egyetlen pont volt, amikor tényleg azon dolgoztak, hogy a bírót maguk mellé állítsák és bevetettek egy kis taktikát. Különben nyomoztak és magánéleti drámáztak. Miért nézem ezt még?

Az egyetlen, amiről többet lehetne írni a Tokyo Vice 3. epizódja. Ebben elkezdték ágyazni a sorozat krimi alapjait és most került egymás mellé a két főszereplő. Mondjuk, amilyen lassan haladtak eddig, annyira gyorsan veszi maga mellé az újságírót a nyomozó.

Érdekes, más világ ez és hangulatosan mutatja be a szabályokat, kis lépésenként. Most vázolják a hatalmi felállást, és hogy mit tud tenni a rendőrség.

Meglepően sötét a látványvilág. Nem számoltam, de egészen olyan érzésem volt, mintha a történet nagyja éjszaka játszódna. Most még elvagyok vele, de ha tartósan a szürke és az éjjel uralkodik a sorozatban, akkor morcosabb leszek. Valahogy nem esne jól, ha noir irányba akarják elvinni.

Rachel Keller továbbra is ellenszenves - lassan a karaktere is, nem csak a színésznő.

De majd alakul, a nagy közös ügy még mindig nincs leleplezve, tovább alapozza a világot és a szereplőket. Fura, de 3 rész után még mindig kérdéses kissé, mi akar majd ez lenni.