Elkezdtem pótolni a kb. másfél kezdett új sorozatokat. Hogy a ragtapasz letépésével kezdjem, a Tokyo Vice (s02e01-06) ezzel az évaddal sem képes belopni magát a szívembe. Papíron teljesen rendben van: elég érdekes az alapötlet és ebbe a sorozatba azért sikerült neveket is szerződtetni. Ansel Elgort az, aki még mindig kilóg a sorból. Túl kölyökképű ehhez a szerepkörhöz, és nem nagyon tudom elhinni neki, hogy ennyire maffiaközeli helyzetekbe keveredik, és egy ilyen szerelmi viszonyba belemegy egy maffia-barátnővel. Pedig Rachel Keller nekem ellenszenves, de ő hiteles ebben a saját lábra álló, nem csak a külsejével boldogulni akaró nő szerepkörben. Az már más kérdés, hogy mennyi olyan döntést hoz, amit nem szívlelek, de róla elhiszem, hogy így boldogul Tokióban. Jake, Elgort karaktere elveszettebb és ártatlanabbnak tűnik. Pedig a színész próbálkozik, csak a tinifilmes külseje itt nem előnye. A történet ráadásul lassan alakul, alig történik valami, és utána is csak lépésben történnek a válaszok. Ennyire steril, lassan kirobbanó jakuza háborút. Még úgy is, hogy ennyi részt összevártam, és egyben néztem, gyakran elkapott, hogy ugrassam a jeleneteket, mert annyira vártam már valami történést, nem csak azon gyötrődést, hogy várjanak tovább vagy valamit tegyenek is. Pedig a külcsín is rendben, korrekten is van filmezve. Egy jól megcsinált sorozat, csak el is untat közben.

Bár ez még a Young Sheldon (s07e03), nem tudom nem megjegyezni, hogy már látni, hogyan építik az újabb spin-off sorozatot. Már tudni, hogy ez a sorozat utolsó évada, de Georgie és kis családja megkapja a külön folytatást. Várom is, mikor költöznek és folynak bele az autók világába, de lehet, hogy ezt az évad végére hagyják. Ez a rész különben a levelezésé volt. Mivel a telefon drága, Mary és George levelezni kezdenek, és mindenki utánozni kezdi őket. Így mindenki megkapja ennek kapcsán a maga fejezetét és humoros helyzetét. Szomorú, hogy a korábban az egyik legjobb szereplőnek, olyan poén jut, hogy nehéz együtt aludni, ha az egyik fél nagyon büdöset ereget, a másik meg elviselhetetlenül horkol. De Sheldon vonatos kalandját sem nevezném lebilincselőnek. Viszont, a levelekkel és a kis családi képekkel valamit visszahoztak abból a kedvességből is, amit ebben a sorozatban szerettem, így minden bajom ellenére ezzel a résszel még ki voltam békülve.

A mi kis falunk (s08e16) kapcsán viszont nem tudok mit hozzátenni. Talán annyit, hogy most megint volt Reviczky, de csak egy szokott poénsorba vitték bele megint. Mikor lesz olyan, hogy a doki és Kati? Ezen a szálon kívül ment tovább a Laci balhé, szokás szerint ők annyira buták, hogy az a rész csak fáj, nem poénos. Illetve, Bazsó edzése helyi nevezetességé vált, ami szintén elég erőltetett volt. Teljesen a szokott ez a rész is, vagyis, a vasárnapi ebéd mellett elkopott a héten is.

A végére értem a Leverage: Redemption (s02e10-13) ezen évadának, és sokkal jobban szeretem az önálló eseteket, mint a múltjukkal kapcsolatosakat. Különösen jó volt az, amiben borították a szokott sémát. Vagyis, az egyik epizódban egy olyan lány lett kiemelve, aki a cégnél dolgozott, rájött dolgokra és rendet akart tenni. A Leverage Team meg hátulról segített neki, vigyázva, hogy semmit ne vegyen ebből észre. Így a csapat csak a háttérben volt benne, és ez jól is sült el. Szimpatikus volt a lány, jót tett, hogy nem Sophiékat kellett premierben látni. Az maradt a végére, mert természetesen arra a nő múltjával kerültek szembe és el kellett mesélnie a teljes történetét annak, hogyan volt egykor hercegné. A semmiből jött új szereplő: a mostohalánya, aki annak ellenére, hogy lady, az egyik legjobb ügynök a műkincstolvajok ellenében – még Parker is a nem hivatalos nemeziseként tartja számon. Irritált is, ahogy felváltva hívták a rendőrségi beosztása vagy a nemesi címe után ladynek. Kár, hogy pont ezt hagyták a végére, mert ez hozta mindazt, amiért már nem élvezem ezt a sorozatot. Nincs specifikáció, mindenki csinál mindent. Nincs okos ügy. Már az erkölcsi fölényt sem adom meg egyértelműen, mert én bizony megértem, a mostani rosszfiú miért tette, amit. Sophie is ugyanolyan bűnös volt, mint a társa, aki kb. 20 évet ült. Most Sophie-nak minden el van nézve, és a másikat utáljuk, amiért ő nem tud így továbblépni? Meg is lepne, ha tudna. A szereplők látványosan öregednek, nincsenek már jó csavarok. Egyszerűen nem értem, hogy lehetett a 3. évadot is berendelni. Nyomorult Harry minden évad végén elköszön, aztán visszakozik újra meg újra. Kb. ilyen a sorozat is – menő helyett szánalomra méltó.

A másik, behozott sorozat a The New Look (s01e01-06) volt. Ez tetszik jobban. Bár nagyon más a Tokyo Vice-hoz képest, az közös bennük, hogy mindkettő nagyon profin össze van rakva. Sztár szereposztás, jól néz ki, komoly munka van mögötte. De ez egy jobb történet. Ok, meg jobban is érdekel a Dior és a Chanel divatházak története és a II. világháború alatti tevékenységek, mint a jakuza lassú belharcai. Az első, hogy van benne egy nagy ötlet, ami mellett még a címet is kissé átverésnek érzem. Mert nem a New Look születését, a Dior-ház feltörését követjük nyomon. A kiindulási ponton Coco Chanel próbál visszatérni, míg a világ Diort ünnepeli. Éppen az egyetemen tart beszédet, amikor rákérdeznek a háború alatti tevékenységére. A film pedig visszapörgeti az időt, és az lesz a nagy trükkje, hogy ellentétként mindig ott van egymással párhuzamosan Dior és Chanel. Christian felvállaltan egy olyan szabászatban tervezett, ahol kiszolgáltak náci feleségeket is. Dior maga is ment ki estélyre, hogy egy barátnőre igazítsa a ruhát a náci bál közben. Chanel viszont bezárta az üzletét és nem tervezett a németeknek. Viszont, Dior családja keményen benne volt az ellenállásban, ő is tudva erről, ha olyan aktívan nem is vett részt, mint a húga. Chanel viszont német szeretőt tartott, és egy ponton náci segítséggel szabadult volna meg zsidó társtulajdonosaitól. Ahogy egymás mellett van a két ember története, úgy van egymás mellett a látszat és a valóság is. Két külön történet ez, amiket a divat köt össze. Mert ez nem csak Dior sorozata, legalább annyira Chanel is. Ráadásul Juliette Binoche durván köröket ver Ben Mendelssohn alakítására. Nagyon más a két alak habitusa, de nem csak erről van szó. Az egyiknek jelenléte van, uralja a jeleneteit, Dior esetében ő simán eltűnne a sarokban, ha nem ő lenne a fókuszban. Még egy, aztán a színészeket elengedem. Angolul nézem, és nem tudok mit kezdeni a hangjátékokkal. Mendelssohn Diorja kb. beszédhibásnak hangzik. Tényleg így beszélt? John Malkovich Lelong szerepében meg olyan, mintha akcentussal beszélne. Ez még inkább zavar, mint a selypítés. A sorozat különben jól néz ki – már csak a ruhák miatt elnézném, van benne korszellem.

Kis lépésekkel halad űrlényünk terve a Resident Alien (s03e02) új részében. Most inkább komédia volt, mint tényleges haladás. Harry és Asta kémkedésbe kezdtek, amiből csúnya bukta lett, meg egy érdekes alien csapda képe. Eszembe is jutott a kocka, csak itt elég volt kihúzni a konnektorból. Nem is mondok semmit, ezen nevetni kell, nem komolyan venni. Talán az a baj, hogy annyi a szerencsétlenkedés és a komoly dolgok figyelmen kívül hagyása, hogy az már az agyamra megy. Harry körül kb. minden második embert elraboltak és vizsgáltak a szürkék, neki meg semmi nem esett még le. Annyi nyom van, annyi mindent lehetne csinálni, ők meg csak szerencsétlenkednek. Igen, így jönnek a vicces helyzetek, de ezzel együtt a bosszankodás is. Amikor arról beszélnek, mennyire kudarcok ők maguk is? Sajnos, nagyon tudtam rajta bólogatni. Nyilván nem fog komolyodni a sorozat, legfeljebb majd Linda Hamilton alakja keményít be. Kiderül majd. Addig meg bosszankodom azon, hogy mennyire utálom, amikor a polgármester fia szemével látjuk Harry-t, mert ilyenkor előkerül az űrlény maszk. Az meg most is ronda, mint eddig is.

A Masters of the Air (s01e07-08) részeit szívesen osztom be tematika szerint. Nem adtak nekik címeket, de sűrűn lehetne. A 7. számomra leginkább a kvótáról szólt. Ahogy már elhangzott, a hazatérés feltétele a 25 túlélt bevetés. Rosie eléri, de akkor szabályt változtatnak: megemelik 30-ra. Közben meg azt látják, hogy egyre fiatalabb és tapasztalatlan újoncok jönnek, és egy-egy bevetésen iszonyatos veszteségeik vannak. Rosie nem hazudtolja meg magát, ő újrasoroztatja magát, nem hagyja cserben a társait. Közben majd vezetői szerepet kap, és ő ott van emberek mellett. Nem véletlen, hogy amikor a D-nap előtt magát kiütő tervező kiüti magát, Rosie van mellette, amikor felébred. Ahogy korábban Buck volt a vezér, a foglyok közt marad az is, a században Rosie lép a helyére, és szerintem még jobban is csinálja. A szakmában profi, nagyon emberséges és rajta nem lóg egy Bucky, aki egyre jobban tud irritálni. A 8. meg az Egyéb harcterek. Az a D-nap rész is, de sokkal izgalmasabb benne, hogy kitérnek, mások és más hadszíntereken hogyan állnak helyt. A cserfes, konferencián megismert lány, aki a franciákhoz jár át rendszeresen, és közvetít az ellenállás felé. A fekete pilóták, akiket simán elküldenek öngyilkos bevetésekre, és maguk is jól tudják, hogy mennyire nem egyenlően bánnak velük. Az egyik legkifejezőbb jelenet volt, amikor közölték, ha elvégzik a küldetést, esélyük sincs hazarepülni, nincs elég benzin. A válasz: ugorjanak ki, és olvadjanak be a helyiek közé. Az a röhögés, ami spontán kiszakad belőlük… A fogolytáborokba is belesünk, és meg is kell jegyezni, hogy azért velük egész emberségesen bántak. Hol van ez attól, ami a munkatáborokban folyt… Ezek a részek nem a légi csatákra koncentráltak, a D-nap is annyira vérszegényen lett bemutatva, hogy az leírhatatlan. De az emberi drámák jók, és simán megvannak a kedvenc szereplőim is.

A végére egy új sorozat, ezzel le se maradtam. Viszont, nem véletlenül hagytam a végére a The Regime (s01e01) nyitányát. Már most azon gondolkodom, hogy ezt kaszálom és nem fogom nézni. Nem dráma, nem is komédia, ez szatíra és azokat nem szeretem. Itt rendszeresen fogtam a fejem, hogy nem hiszem el a látottakat és utálom az egész történetet. Az egyetlen, ami miatt kitartok, hogy az HBO nagyon brutális szereposztással készítette a sorozatot. A főszereplő diktátor Kate Winslet, aki porfin hozza ezt a neurotikus, idegbajos diktátort. A mellé beosztott, simán PTSD-ben szenvedő katona Matthias Schoenaerts alakításában jelenik meg, és az a beszéd tőle a végén, azért átszenvedtem a részt. De a történet tragikus és rossz nézni. Nem tudok azon nevetni, hogy Elena a fél részben méreti a páraszintet, légfertőzéstől rettegve, egy ponton még el is barikádozza magát meg hermetikusan zárt rekeszben cipelgetik. A külcsín többségében remek. A diktátor olyan ruhatárat kapott, ami magáért beszél. A lakberendezőre sincs panasz. A palota tűnik kívülről CGI munkának, az viszont borzalmasan néz ki. 3 részt szoktam adni egy sorozatnak, annyit ez is fog kapni, de jelenleg csak a színészek miatt érdekel, a történet nem jön be.