Semmi újat nem tudok mondani. A Chicago Fire (s12e07-08) és Chicago Med (s09e07-08) bele vannak ragadva ugyanabba a sémába. Elsősorban magánéleti kérdéseken gyötrődnek, és ismétlődik a cselekmény. Láttunk már olyat, hogy vezetői rivalizálás veszélyezteti az 51-eseket. Ahogy a Ripley köré tett bonyodalom se új keletű. Mellette meg szerelmi szálak orrvérzésig. A megszokás nagy úr, így elszenvedek még velük, ha magam se értem, minek. A Medben legalább van pár szimpatikus szereplő, de a Fire már csak fárasztó.

Rékészült a végjátékra a Tokyo Vice (s02e08-09). Minden eddiginél jobb terv van, hogy a jakuza vezetőjét elintézzék. Ahogy a korrupció mértéke is nagyobb, mint amit eddig feltételezni lehetett. Mindez bonyolódik azzal, hogy Jake és a barátnője már le is buktak a nő kitartója előtt, aki az első számú célpont. Jobb lenne magánéleti bonyodalom nélkül, de hát valahogy képernyőidőt kell adni Jake-nek, mert sajnos enélkül tényleg nem sok vizet zavar. Segít a rendőrségnek, de csendes jófiú.  családi háttere sem lett eléggé kiépítve, ha az apját azért elkezdték jobban bevonni a történetbe. Sam és a barátja története sokkal izgalmasabbra sikerült, bár Sam most sem lett szimpatikusabb nekem. Az ő esetében még mindig nem értem, mi mozgatja. A szintén jakuza párja jobb történetet hozott, abban van ív és dráma. Sam csak kapaszkodik, de miért és honnan hova? Kellert se szívlelem, de nem is tette szimpatikussá a karakterét, noha elvileg ő az egyik és pozitív főszereplő. Helyette már sokadszorra érzem azt, hogy nem hiányozna, ha kiírnák. Sokkal jobb drámát kapott Jake főnöknője a pszichésen beteg testvérével vagy a családját is védeni próbáló rendőr, aki felett néha már egészen összecsapnak a hullámok.

Újabb elméletem van, mi is a The Regime (s01e04). Kellett hozzá Hugh Grant és mindaz, amit a figura szájába adtak. Már nem konkrét történetet nézek, mert annak aztán nincs sok értelme. Az egészet egy allegóriaként fogom fel. Elena simán a népbutató és elnyomó diktátor, míg Herbert jelképezi az úgymond parasztot, aki megeszi a propagandát. Aki rajong a diktátorért akkor is, ha pontosan látja, hogy milyen fajta és kínozza. Mert itt a félrevezetés és a gyűlölet a propaganda. Elena az emberek dühének célpontot ad: nem véletlenül van tele a sajtója azzal, hogy miképpen teszik tönkre a gazdaságot a nyugataik, miközben az ő tevékenysége és szövetségesei tehetnek mindenről. De a haragot másra irányítja. Minden megrendezett. Elég csak a heti megrendezett beszélgetésre gondolni, ahol a gyerekek nem is kérdezhettek, csak felolvashatták a nekik adott kérdéseket. Itt vannak, eltúlozva és szatírába nyomva az elnyomó rezsimek eszközei. És még mindig nem vicces. Morgok és utálkozom ezen a sorozaton. DE a színészei eladják. A héten Hugh Grant ment nagyot. Úgy tűnik, ahogy kiöregedett a jóképű sármőr szerepből, elkezd játszani is, többe tud beletenni a műsorba, mint a mosolya.

Azt már nehezebben fogom meg, az Invincible (s02e07) heti részéhez mit szóljak. Folytatódik a Mark és Amber dráma. A korábban felszínre bukkant problémák fokozódnak, bár még próbálják megoldani. Csak éppen egyikük sem tud más lenni, mint aki. Megvan a logikája és a jogossága mindannak, amit mindketten megélnek. Többet érdemelnének, de nincs több. Ez meg nem elég, csak szenvednek. Talán ezért is több ez a sorozat ifjúságinál – és nem csak az erőszak miatt -, mert itt komoly és reális döntéseket kell meghozni. Itt nem adják a szereplőkre a rózsaszín napszemüveget. Persze megvolt a heti harc is, meg mozgásba hozták Rexet is, de az érzelmi szálak vitték a prímet. Plusz, a Comic Con egy jópofa ötletet adott arra, hogy a képregények és animációk is kapjanak egy kis szót és vizuális megjelenítést.

Amikor már elszállnak az írók. A Young Sheldon (s07e05) részeiben szerettem, hogy maradnak a valóság talaján. Ehhez képest most Sheldon kicsiben megélte a Terminátort. Avagy, hogyan készül kollégiumi szobában a mesterséges intelligencia, amely mindent veszélybe sodor. Ha értem is, miért és hogyan akartak ezzel viccelni, nagyon erőltetett lett. Az sokkal jobban sikerült, hogy Mary és a templom viszonya miképpen áll. Egy tévés prédikátor hatása alá került az asszony, a férje meg terelte volna vissza a templomba. És ez is el van túlozva, mert jönnek is a jelek a nőnek, hogy mit akar az Úr, de azért annak megvolt a maga humora, hogy mi meg nem érte nyomorultat sorozatban. A buli a szomszédban ezekhez képest semmi nem volt, leginkább csak azért kellett, hogy Missy menjen körbe és azok is kapjanak legalább egy mondatot, akiknek a héten nem volt saját története. Buta poénok, mesébe hajlik, de egy része működött.

A heti legemlékezetesebb ismét a The New Look (s01e09) volt. A Dior család temetésre ment, és egymásnak is feszültek az indulatok. Williams eddigi legjobb megjelenése volt, amikor kitört belőle, mi történt a barátnőjével és a vallomása végén a barátnő apja megölelte, feloldozta. Nem kevés feszültséget nyomott bele a legidősebb testvér, aki egyre csak nyomta lefelé a hangulatot és Christian álmait támadta. Sok-sok kimondatlan történet és nyomás van abban a családban, amit jól érzékeltettek úgy, hogy nem is kellett elmondaniuk ezeket a történeteket. Ugyan már nagyon várom, hogy a kollekció is megjelenjen, mert ahhoz képest, hogy divattervezőkről szól, se Chanel, se Dior nem rukkolt még úgy elő semmivel. Csak  nem a végére lesz tartogatva? Alkotás és ruhák helyett dráma volt műsoron. Coco életében is, akinek az unokaöccse kezd olyan kérdéseket feltenni, amelyekre a nő nem akarna válaszolni. De a részt arról az oldalról Emily Mortimer lopta el Elsaként, akinek a végsőkig elvitték a drámáját. Ahogy a testvérét emlegette és a hazugságait, az valahol szívszakasztó volt. Pláne, hogy rétegezték a múltat is, mit jelent neki Coco és fordítva. Bár tudom, hogy Coco majd innen is visszajön és az Államokban sikeres lesz, most egészen mélyen van és a sorozat nem is akar szépíteni. Hibázott, manipulatív és önző, és most elvesztette az irányítást. Binoche továbbra is csodás a szerepben, és várom is, meddig viszi a történetét az évad.

Sajnos, a The Good Doctor (s07e04) kapcsán is a sémák ismétlődése, amit nagyon érzek. Szokás szerint az esetek rímelnek a magánéletükkel. Mi több, mindkét kisgyerekes páros azzal küzd, hogy a gyerek és mindennapi fáradtság mellé időt tudjanak szakítani egymásra is. Ez valamiféle humorhoz is vezet, csak sajnos Alex és Morgan soha nem volt, nem is lesz a kedvenc párosaim egyike. Jobban szerettem, amikor szakításban voltak. Ha már ismétlődés: Jordan most meghallgathatja, hogy mániája a segítés és szereti az elesetteket védelmezni. Majd jött célzás arra, hogy Kaluval tetszenek egymásnak. Nekem meg mi jutott eszembe? Ez a típus a férfi zsánere. Bár állítom Claire jobb volt mellette, de természetében hasonlít a két nő. De, amivel ez a sorozat még mindig bőven több, mint pl. a Chicago Med, hogy ebben érdekes az esetek is. Még mindig Sherlock és House stílusban látjuk, ahogy Shaun magában sakkozza a megoldást. A heti ügye, a korai Alzheimer miatt egyre rosszabbul levő férfi a terhes feleségével, különösen jól sikerült. A szokott séma ment, de most a szokottnál jobban tudtam örülni, amikor Shaun rájött a téves diagnózisra, majd megmentette őket és tulajdonképpen a babájukat is, mert a nő inkább választotta volna a férjét és ápolását, mint az otthont és a gyereknevelést.

A heti feelgood sorozatom pedig Eliza heti nyomozása a Miss Scarlet és Duke (s04e02) heti epizódjában. Egy könnyed krimi, ami elég jól van írva, hogy a végére jusson kis csavar is. Nyomoznak is, és jól megjelenített lett, hogy a rendőrségnek milyen nehézségekkel és anyagi gondokkal kell szembenézni. Ugyan az már zavaró, hogy Eliza mennyire nem tud nyomozóként érvényesülni, pedig rátermett. Csak nő, és nem bíznak benne, nem alkalmazzák. Nem is értem, miből van még meg az iroda, mert kb. azt látjuk, hogy csak vár és a galamb csak nem repül be. Nyilván nem az a sorozat, amiben feladja az álmát és háziasszony lesz belőle, de azt már nem hiszem el, hogy fenntartható az állapot, amiben éppen van az iroda. Már párszor csődbe kellett volna menniük, minimum. De ott van a baráti kör, akik feldobják a részeket. Most éppen a boncmesterrel csörtéztek újfent, és a Duke – Eliza szál is kezd határozottan romantikus irányba kanyarodni. Csak nem a rész végi fordulat lesz, ami miatt Eliza majd magába néz, mit is érez valójában a férfi iránt? Mert amikor most azt fejtegette, hogy Duke a húgát láthatja benne, vártam, hogy valaki csak megszólal, hogy messze nem testvéri, ami egy ideje alakul közöttük. De nem. Talán majd most? A külcsín sajnos a szokott. A kosztümös sorozatok tudom, hogy drágák. De még mindig elkeserítőnek találom, Eliza ruhatára milyen szegényes. Hiába, a férfiakon az öltöny nem annyira feltűnő, ha egyezik, de a nő túl gyakran hordott szettjei nem kicsit feltűnőek.

Zárásul, véget ért A mi kis falunk (s08e19) aktuális évada. Semmi évadzáró jellege nem volt, ugyanolyan tucatrász, mint bármelyik véletlenszerűen kiválasztva. Három kis történet, több visszatérő vendégszereplő és a sorozat kedvelt poénjai. Avagy, Janó atya ebben a részben egy sztriptízklubba ment. Ebéd mellé szokás szerint elment.