Mivel lehet túlélni a megfázást? Idén nekem a katasztrófa helyzetek elhárítása jött be, vagyis képes voltam végignézni 4 és fél évadnyi 9-1-1-t és egyet a Lone Starból is.

Mit tud a 9-1-1? Bár ebben is vannak magánéleti szálak, ez a sorozat 4,5 évad után sem arról szól, hogy ki kivel kavar vagy mi van a szerelmi életében. Igen, látjuk azt is, ahogy gyereket nevelnek, házasodnak, ami éppen történik velük, de ez egy mentős-tűzoltós dráma. A Chicago Fire kapcsán írtam, hogy nem tudok örülni neki, hogy azt jegyzem meg egy részből, hogy a magánéletben mi történik, mert emlékezetes ügyek nincsenek. Itt viszont hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent nem kell megoldani a csapatnak.

Alapvetően kétféle esethez vannak kihívva. Vannak olyan nagy katasztrófák, amelyek az egész városra vagy még nagyobb egységre kihatnak. A 4. évad elején olyan esőzés volt, hogy leszakadt a Hollywood felirat eleje és a sár vitt mindent, ami az útjában volt. A 3. évad elején cunami volt, a végén meg egy hatalmas vonatkatasztrófa. Ilyenkor csak részei a nagy mentőakciónak, nem ők csinálnak mindent.

A másik esetben a szereplők megoldják és kezelik a helyzeteket. Van itt különféle helyekre szorulás, égések, lőtt és vágok sebek, állatok kimentése, jégkorcsolya baleset, kútba esés és még sorolhatnám hosszasan. Mert itt még van ötlet és tényleg arról szól a sorozat, hogy megoldják a helyzeteket, amikkel az emberek maguk nem boldogulnak.

A sorozat egyik titka, hogy úgy tud dráma lenni, hogy valamit mindig tudnak mellé tenni, ami oldja kicsit a helyzetet. Ezen a sorozaton lehet nevetni, miközben komolyan is vehető, súlyos témákat dolgoz fel. Nagyon eltalálták, hogy megrázzanak, vagy mosolyogtassanak, és az élet része mindkettő, működik. Ami hirtelen eszembe jut, amikor kimondták a kapitányságon a ’csendes’ szót és onnantól kezdve pokolmenet lett a nap. Egyik riasztás a másik után, egyre képtelenebb helyzetekkel. De, akinek kicsit is fekete a humora, talál itt egy-egy csemegét különben is.

A következő hozzávaló: a szerethető, de sok tekintetben pocsék helyzetben levő szereplők. 4 évad kell, hogy körbeérjünk, mindenkit megismerjünk annyira, hogy kötött ki e szakma mellett, kije és mije van otthon. Nagyon-nagyon tudom szeretni, hogy ez nem szappan. Csak egy példa: amikor Bobby és Athena randizni kezdtek, nem volt semmi dráma. Miután a gyerekek áldását is megkapták, hamar meg is házasodtak, és van egy működő, j házasságuk 3 évada. A történeteikben nem az a dráma, hogy kit szeretnek. Bobby elvesztette az egész családját egy tűzben. Hen fekete leszbikus nőként próbál érvényesülni. Chimney apja kb. úgy tesz, mintha a fia nem is létezni. Buck éppen most tudta meg, hogy egy célból született: a bátyjának kellett szervdonor. (Miután a fiú meghalt, a gyereknek el se mondták, hogy volt egy testvére, akire nem emlékszik, mert túl kicsi volt.)
Még egy: látványos is ez a sorozat. A mentések jól néznek ki, és vagy azon hüledezik az ember, amit lát, vagy olyan dráma van mellé pakolva, hogy benn akad a levegő.

A szereposztás is nagyon korrekt. Túl ismert színész (sztár?) nincs bent, de ismerősek és szinte mindenkiről el tudom mondani, miben láttam korábban. Pl. Oliver Stark Into the Badlands; Peter Krause Parenthood; Connie Britton a Friday Night Lights évadokban, Ryan Guzman Step up filmekben szerepelt többek között. Vannak korrekten megfogott alakítások is benne, Angela Bassett rendőrnője is ilyen, de sorolgathatnám a többieket is.
Bár már jobban vagyok, az 5. évadot is végig fogom nézni.

De, akkor, amiről nem fogok ilyen jókat írni és rövidre is zárom. 9-1-1 Lone Star. Az eredeti testvérsorozata, bár egy évad után nem találok más közös vonást, csak hogy tűzoltó – mentőkről szól, csak éppen Texasban.
Az LA-ben Ryan Murphy nagyon visszafogta az LMBTQ szálakat, itt viszont halmozva vannak egyéb társadalmi perifériákkal. A főnök egy fehér, öregedő férfi, de különben mindenki kapott valami mást. Van itt vegyes házasságban élő, van itt homoszexuális, van itt muszlim és transz is.

Ezzel még ki tudnék békülni, ha ebben a sorozatban is jönnének a látványos mentések és esetek. De itt nincsenek, csak a magánéleti drámázás. Az egyik rész konkrétan arra volt kihegyezve, hogy a kemo után feláll-e még Owennek és lefekteti-e a rész elején megismert nőt. Mondjuk úgy, 10 rész alatt több magánéleti szappan és kavarás volt ebben, mint a 9-1-1 4 évadában.

Nem lett olyan látványos sem, de hogy ismételjem magam, itt nem is a mentések a lényeg. Hanem a magánéleti problémák és szerelmek.

Egyedül a színészek terén hasonló a recept – Rob Lowe és Liv Tyler a húzónevek, de valahogy nem működtek nekem. Leginkább az jutott róluk eszembe, hogy nagyon megöregedtek. Az olyan poénok sem működtek, mint amikor Tyler Bruce Willisről mesélt, hogy mennyire férfias. Most komolyan, a mai fiataloknak leesik az Armageddon körüli botrányokra az utalás? Kétlem.

Nem is fogom tovább ragozni. Elkezdtem, egy évadot végigszenvedtem, de semmiben nem ér fel az alapsorozathoz. Ezt nem fogom tovább nézni, a 9-1-1 Los Angelesben az igazi, nem Texasban.