Nem olvastam el előre, miről szól a film. Láttam a plakátot és teljesen belevesztem a kutyus szemeibe. Aztán elkezdtem nézni, és egy ponton felmerült bennem, hogy ismerem ezt a történetet, de nem stimmel a kutya neve. Még mese is van arról, hogy Balto hogyan vitte el az oltóanyagot az északi kisvárosba a járvány idején. Lett is nagy állkoppanás, amikor egy második csapat kutyát is előkészítettek, és az egyik vezérkutya neve Balto volt…

Így a film végére egyszerre volt sírhatnékom és tudtam nagyon mérges is lenni. Hogy írja át egy jó sztori a valóságot? Pont így. Egyáltalán nem csak egyetlen kutya és csapat vitte át a viharon az oltóanyagot. A táv felét váltók tették meg, és Seppala a Togo vezette kutyákkal egymaga a fele távot tudta le. Csak éppen a váltó utolsó tagja, Balto társ vezérkutyaként ért be, és a helyszínen levő újságíró már írta is, hogy milyen hősies ez a Balto kutya. Közben meg nyomorult Togo haldoklott közel 500 mérföld rohanás után…

Tudom, én már csak így vagyok vele. A haldokló gyerekek különösebben nem tudtak érdekelni, de azt nagyon nem akartam, hogy a kutyáknak baja essen. Iszonyatos, amit Seppala kutyái végigcsináltak. A vihar, a hideg, az öböl átszelése duplán, és lehetne sorolni. Akkor is a harag forrt bennem, amikor a kisváros lakói sorra látogatták Seppalát és Togót, eljött az egyik kislány is, aki a kutyának köszönhette a gyógyszert és nem halt bele a betegségbe. Erre mit közöl holt ridegen: Togo meg fog halni. Seppala jobban bírta nálam, ő csak felpattant és kiszaladt a házból, én valószínűleg a gyerek képébe vágtam volna, hogy abba lett ilyen beteg, hogy neked gyógyszert hozzon, különben te haldokolnál.

A film egyik trükkje, hogy két idősíkon játszódik. A jelenben látjuk a járványt, a beteg gyerekeket és az évtized viharát, ami miatt repülővel sem tudnak gyógyszert hozni, kutyaszánnal kell nekivágni. A legjobb hajtó Seppala, ha lett volna kutyaszános VB akkoriban, ő lett volna kb. 7-8 éve a veretlen bajnok. Felkérik az útra, és a húzókutyákkal ő el is indul, Togóval vezérkutyaként, noha a felesége nem győzte figyelmeztetni, hogy Togo már 12 éves, öreg kutya, ebbe belepusztul. Látjuk az utat, azt a sok szenvedést és a kutyák hősiességét. Az öböl átszelése mindkétszer brutális.

Ugyanakkor visszamegyünk az időben 12 évet és látunk egy kicsi, beteg kiskutyát, akit Seppala hagyna meghalni, de a felesége nem engedi. A kiskutya igazi rosszcsont lesz, Seppala nagyon meg akar tőle szabadulni, és jön a sok vidám jelenet, miközben Seppala is felismeri, mennyire kivételes ez a kutya, elnevezi Togónak és egy nagyon mély, ember – állat barátság veszi kezdetét.

A dráma és az a családi melegség, állatszeretet kettőssége nagyon eladta a filmet. A kutyás jelenetek különben is a gyengéim, de nagyon tetszett az is, ahogy Seppala és Constance házasságát bemutatták – Dafoe és Nicholson is nagyon szerethető karaktereket kaptak, és annak is játszották el őket. Kutyabolondként mondjuk Dieselt emelem ki itt is, egy csodaszép kutya és olyan kifejezően tud nézni… Igen, Diesel játssza Togót. Kár, hogy a kutyák filmográfiáját nem tudom lekérni…

Látványos is a film, belefagyni az időjárásba a szereplőkkel együtt.

Van tehát akció és dráma, izgalom, miközben családi filmként is működik. Az meg csak hab a tortán, hogy milyen mutatja be, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Spoiler: Togo nem hal bele a fáradtságba, felépül, tenyészkan lesz és 2 évet él még kényelmesebb körülmények között Seppala családjában. Igen, ha belehalt volna, most nem írnék arról, mennyire szerettem ezt a filmet.