A Disney a kezünkbe adja a papírzsebkendőt. Még csak bele sem nyomja, elő lehet venni magunktól is. Annyit tudok mondani, nem csak a filmben merül fel a szereplőkben, hogy miért jutott ez nekik. Ahogy néztem, itt kintről sem volt válasz.

Egy időben nagyon mentek az olyan filmek, amelyben halálosan beteg kamaszok szerepeltek, szerelmesek lettek és meghaltak. A Felhők ezeknek a lábnyomában jár, igaz történet alapján. Nagyon nehéz arra bármit is mondani, amikor egy 17 éves, kedves srác a halállal néz farkasszemet, mert rákos. A filmről könnyebb is beszélni.

Egyrészt, nekem tetszett, hogy bár megmarad egy pozitív, irigylésre méltó körben a fiú családja és baráti köre, azért beengedi az egyéb hangokat és a más drámát is a halálon túl. Itt felteszik a kérdést, hogy nem csak azért népszerű-e Zach dala, mert rákos. Ott vannak az irigykedők és a negatív emberek, ha csak felvillanva is. Ahogy a családban is érzékeltetik, hogy azért nem olyan erősek és pozitívak, mint aminek a nagy részben látjuk őket. Amikor a kisebbik húg nem bír bemenni a haldokló testvéréhez. De még inkább az, amikor Laura számon kéri a férjén, hogy miért nem látja rajta, hogy megviselik a történtek – miért nem mutatja ki az érzelmeit? És egyetlen pillanatra leesik a maszk, és látjuk Robon, hogy amint megengedi magának, hogy kimutassa mi tombol benne, menthetetlenül össze fog omlani és nem tud az lenni a családnak, a fiának, amire most szüksége lenne. Ezek azok, amiért őszintébb a film, és nem csak sajnáljuk, hogy reményteli életnek ilyen korán véget kell érnie.

Mellette pedig attól fájdalmas kamaszfilm, hogy az elejétől pontosan tudjuk, hogy Zach számára nincs jövő. Utoljára tesz meg dolgokat, és szembesül folyton azzal, hogy mennyire más az ő helyzete, mint a kortársaié. Amikor felvételi esszét kellene írni az egyetemre? Csodálom, hogy nem ment ki a teremből. Neki még az is nagy kérdőjel volt, az érettségit egyáltalán megéri-e. A válasz különben nem.

Pedig megvannak az elemek, amelyek más szituációban, konkrétan a rák nélkül egy sikertörténet kezdetei lennének. Van egy támogató, nagyon szimpatikus családja. Van egy lelkes, utat mutató tanára. Van zenei tehetsége és egy legjobb barátja, akivel közös a szenvedélyük. Álmai lánya viszonozza a szerelmét, és kitart mellette, bármi is jön. Igaz, neki nem a szokásos tini problémákkal kell szembenéznie. Mert azok a bizonyos zsebkendős jelenetek el vannak szórva a filmben – Zach igyekszik humorral venni, ami jut neki és sok mindent átélni. Nem keseredik neki. De amikor jönnek a rossz gondolatok, a kérdés, hogy miért. Akkor bizony nagyon át lehet érezni, hogy mennyire fiatal, mennyi minden lenne még előtte, és mennyire igazságtalan tud lenni az élet.

Disney, úgyhogy nem meglepő, hogy elég erős lett a szereposztás. A főszereplő egy olyan modellkedő fiatalember, aki eljátszotta azt is, hogy haldokolva kérdezi, miért neki kell ezt megélni. Sabrina Carpenter a legjobb barát, Madison Iseman az álomlány. A kedvenceim azonban a szülők voltak – Neve Campbell nem is emlékszem, mikor tetszett nekem filmen ennyire. Kedves, szerethető, hiteles és annyira átjött az, hogy mennyire szenved a felszín alatt. Talán az egyik legjobban sikerült jelenet, amikor elmennek Lourdes gyógyító vizéhez, és igazából az anya alakján látszik, hogy mennyire kell neki a remény, az érzelmi plusz, valami támasz.

Szomorú, de nem csak. A halálon túl arról szól, hogy mindenkinek meg kellene élnie azt az egy életet, ami jutott neki. Hogy Zach szavaival zárjak: meg kellene tanulnunk, hogy akkor is élni kezdjünk, ha nem haldoklunk.