Az utóbbi időszakban 3 olyan sorozat is érkezett, amelyben egy új, sikeres cég mögötti szennyet
tárják fel, és mutatják meg, mennyire elítélhető emberek álltak az élen.

Közös pont, hogy a főszerepeket nem aprózták el. Az egyikben Amanda Seyfried megy bele egy gyógyászati csalásba, egy másikban Joseph Gordon-Levitt alapítja meg az Ubert, míg az Apple a WeWork cégcsoport unikornisát vette célba Jared Leto és Anne Hathaway főszereplésével.

A WeCrashed már a címével ráutal mindenre, és jót is mosolyogtam rajta. A Neumann házaspár minden projektjének ilyen nevet adott: WeWork az irodahelyiségek bérbeadása a fő, de pl. WeGrow volt a gyereknevelő programjuk. Ez meg annak a sztorija, ahogy minden tönkrement.

A sorozat keretet kapott: miután megnézzük, Adamet hogyan rúgná ki a saját cégének igazgató tanácsa, visszamegyünk a kezdetekhez. Hogyan próbálkozott sok ötlettel, míg találkozott Rebekah-val és jött a közös munkaterek ötlete. Házasság, cégfejlesztés és az a pont, ahol már nem elég a nagy duma. Mert az volt végig – egy ponton már azon hüledeztem, miből ki nem beszélte magát Adam Neumann. Az ’eszkimónak eladná a jeget’ személyiség.

De az alapötlet kapcsán se értem, mitől volt ez ekkora siker. Mert jegyezték a céget milliárdokért és hatalmas bevételeket is termelt. De miért? Rejtély.

Bajban voltam azzal is, hogy mennyire utáljam a főszereplőket. Rebekah számomra nagyon hamar olyan elkényeztetett nőnek tűnt, aki híres és ragyogó akar lenni, csak éppen semmi tehetsége. Bármibe fog, az első kudarc után feladja és igazán nem is ért semmihez. Vannak üres mondásai, amivel meghatározza magát, de nincs mögöttük tartalom. Egy-egy ponton féltékeny is azokra, akikben megvan az a szikra. A házassága válsága is azért jön el egy részben, mert fel kell ismernie, hogy az üzleti élet unikornisa, ő meg csak Adam felesége. Adam mellett eleinte a hite szólt. Róla el tudtam hinni, hogy lelkesedik és céljai is vannak, épít valamit. Csak aztán, minél nagyobb a We, annál többet markol magának és már csak a saját gazdagodása számít. Pl. levédeti a We személyes névmást (mi, T/1) és milliókért engedi a saját cégének, hogy használja. Fokozatosan, részről részre lesz egyre undorítóbb és a végére már rá is simán rásütöm, hogy antihős.

Az meg csak a plusz poén, hogy minden ellenére, ami a céggel és a dolgozókkal történik, hogy elvileg Adam elbukott, valahol ő nyert. Kiszállt egy milliárddal. A glória letört, vagy a sorozat metaforájánál maradva az unikornis szarva darabokra tört és már csak a lovat látjuk – de nem hiszem, hogy az a nagy vagyon ne lenne jó ragtapasz a sebekre.

A színészek különben eladják, változatos is a sorozat és frissnek hat. Még azzal se volt gondom, hogy ugyanazok a színészek játsszák a szereplőket a húszas éveiktől a középkorig.

Megvannak az emlékezetes jelenetek és az a spirál, ahogy egyre mélyebbre süllyednek a szereplők a pénzért és hírnévért, ahogy egyre jobban utáltam őket. Ez nézette végig. Talán rossz szájízzel értem a végére, igazságtalannak tűnik, hogy mi lesz a sok hanta és csalás jutalma, de lekötött és adott elgondolkodnivalót. Ilyen nincs! Ilyen van? Ilyen van. Geszti Péterrel szólva.