Voltak jelek, hogy ezt a filmet semmilyen tekintetben ne vegyem komolyan. Már a szereposztás sugallt valamit, és a cselekmény rövid váza is errefelé terelt. Így is lett.

Csak azon merengek, hogy a Veszélyes direkt hajlik néha már paródiába, vagy ezt valaki komolyan gondolhatta? Abból kiindulva, hogy Arany Málna jelölései is vannak, kétlem, hogy egy jót akartak nevetni a zsáneren. Inkább félrementek a dolgok.

Már maga az alaphelyzet is furcsa. Adott egy pszichopata, tulajdonképpen bérgyilkos, aki 8 év után szabadult a börtönből és terápiára jár, hogy normális lehessen. (Ami kiderül róla, az alapján elég sokakat és nem is könnyeden ölt meg, mert vérfürdő rendezésben jó volt. Hogyhogy csak 8 évet kapott?) Amikor a testvére meghal, elmegy a temetésre. A nyomában meg ott az FBI, mert a lakásán találnak egy hullát. Közben meg a testvére nem is balesetben halt meg, végeznének vele is, és hamarosan csata indul a szigeten.

Nem is tudom normálisan leírni. Annyi benne a logikai bukfenc, hogy egy ponton fel is adtam. Eleve az, hogy Dylan volt főnöke akart vele végezni, ismerik egymást az embereivel együtt. Akkor mégis hogy öltek valaki mást meg Dylan helyett? Annyit nem változott 8 év alatt, hogy mással össze lehessen keverni. De ott van az is, hogy a testvére simán eldugott egy japán tengeralattjárót bombákkal együtt. Mert a doboz aranyat megértem, de egy komplett tengeralattjárót? Annak se láttam értelmét, hogy az adósság behajtása helyett egyszerre megölték a férfit. De ki lehetne emelni azt is, amikor egy fél banda lő egy futó férfira, de nem találják el. Igaz, Dylan egy légvédelmi ágyúszerű golyószóróval(!) is alig bír két embert leszedni, pedig az aztán vitt mindent.

A történet tehát akció szinten pocsék, de érzelmileg sem jobb. Szintén paródiába hajlik, ahogy Dylan érzelmekre képtelen voltát használják. Még kis cetlijei is vannak, hogy mit illik mondani egy temetésen, meg hasonlók. Az anyja meglátja, már dobná ki is. Egy ponton meg merengeni kezd, hogy visszajött segíteni nekik, noha ő nagyon durván kidobta és azt hitte a halálba küldi, el is menekülhetett volna – lehet, hogy mégse olyan rossz ember?

Külön érdemes kiemelni Mel Gibson karakterét, aki Dylan pszichiáterét játssza. Állandó lelki segélyként működik és Dylan rendszeresen fel is hívja, hogy viselkedjen. A doki meg adja az instrukciókat – roppan bizarr és paródiába hajló, szintén. Tudom, a színész nagyon mélyről igyekszik vissza Hollywood kebelébe, de akkor is. Tulajdonképpen ez a figura és ezek a beszélgetések, amelyek után még azt is elhinném, hogy ez egy akció komédia. Végig azt ragozzák, hogy Dylan virágnyelven kéri az engedélyt, hogy megölhesse a rá törő bandatagokat, a dokinak meg nem esik le, és folyton óva inti attól, hogy engedjen az erőszakos késztetéseknek. Fárasztó? Tulajdonképpen az.

Nem Gibson az egyetlen színész, akiről el lehet mondani, hogy igencsak kihunyóban van, ha már ilyen szerepeket vállal. Ok, Famke Janssen soha nem volt túlzottan szimpatikus nekem, de messze nem az volt tőle a megszokott, hogy egy nagyon mellékszereplő, pár soros szereppel bíró ügynököt játszik. Scott Eastwood az, aki kb. azt játssza meg tudja, amit itt is csinál. Szépen elvan gagyi akció szerepekkel, meg néha egy nagyobb film kis mellékszereplőjeként.

Mondanivaló nincs, gagyi a történet és a látvány is. Nem egy emlékezetes darab, és így kedves voltam.