Volt egy kis meglepetés, amikor a heti nézős sorozataim néztem a hétvégén. Nekem most esett le, hogy a múlt heti részt évadzárónak is gondolták A séfben. Hát… Nem érződött annak. Ahogy látom, nem lett igazi siker nálunk a széria, most várom is, hogy ugyanarra a sorsra jut-e, mint a Rém rendes család Budapesten.

De, ami még nem évadzárás. A mi kis falunk (s06e17) kapcsán bejönni látszik, amitől féltem. Elment Teca, jött a doktornő és id. Janó nagyon nem mondott le arról, hogy a fiát letérítse a papi pályáról. Az új terve azért nem semmi: beköltözteti albérlőként magukhoz a nőt. Mondjuk, azért meg lennék lepve, ha a püspök unokahúga miatt váltana János atya… De ahogy mondtam, a felekezet a legnagyobb baj. Inkább az lehetne az öreg baja, miért katolikusok – ha evangélikusnak keresztelteti a gyerekét, lehetne unokája is…

Mellette végre pontot tettek a megcsalós félreértések végére. Még rátettek egy lapáttal, és kicsiben megmutatták, milyen könnyen félre tudják érteni egymást. Az a humor, ami nagyon a sorozaté, de ezt legalább olyan szereplők kapták, akiket bírok.

Laci és Saci meg a postás néni történetét inkább hagyjuk. Nekem inkább az volt vicces, ahogy a háttérben nevetgélt rajtuk Viki.

Külcsín, színészek, hangulat – minden a szokott. Tudom, mindig írom, de ez a sorozat fixen hoz egy szintet, ami szerintem nem magas, de azt tudja.

Pepe (s01e08-09) életében jönnek a nők. Mariann férjhez megy, tőle el kell köszönni. Az a rész elég szerencsétlenre is sikerült, legjobb volt gyorsan letudni. Az a szint, amit akár évadzárónak is el tudtam volna képzelni. Jön össze új pár, volt esküvő és megható pillanat, az étterem sínen van – a végén meg belebegtetnek egy új szereplőt, akivel lehet folytatni.

A történet már nem tud lekötni, de hangulata még van. A mediterrán életérzést próbálják csöpögtetni, és most egész jól sikerült is nekik. Az biztos, hogy szép helyszínen vannak és a vágóképek alapból adnak egy pluszt. Nem véletlen, hogy a Duna mellett volt a lagzi és Dóri is a vizet használja csábításra.

Ezzel át is lépek a 9. epizódra, mert feltűnt egy visszatérő elem, ami nem jó a karakternek. Dóri ledobta a ruháit és fürdőzni kezdett a Dunában fehérneműben – most meg az új bikinijét mutogatta Gábornak nem is titkoltan azzal a céllal, hogy elcsábítsa. Miközben eddig azt hangsúlyozták, hogy eltökélt szakács a lány, most inkább az van kiemelve, hogy jó nő. Ezzel leépítettnek érzem az alakját – nagyon nem lesz jó, ha csak Gábor dekoratív csaja lesz.

De, a nagy téma, hogy visszajött Franciska, és kezdenek felszínre jönni a titkok, ki kinek kicsodája igazából. Kissé túlpörgetett dráma ez már, pár rész alatt nagyon rá lehetett unni.

Ami eladta, bár van benne fárasztó elem is, hogy titokban megnyitják a teraszt a helyieknek és hogyan szereznek pénzt, hogy Gábornak se tűnjön fel, mit csinálnak. Elit és átlag megint összecsap, és ahogy ebben a sorozatban mindig is volt, a végére lesz konszenzus és mindenki boldog lesz.

Végül, amit leginkább várok a heti nézősöknél: Balthazar (s04e06). Hoznak humort egy forgatócsoporttal, akiket Balthazar nagyon arra vezet, amerre csak akarja. Teljesen úgy adja elő, mintha a főnöke bulizós, szabályokat megszegő, alkalmatlan nőszemély lenne. Közben meg egy ügyön is dolgoznak – sorozatgyilkos, régi baleset és egy szörnyű tette, ami kísért. Van megint megkapó csavar, nem egy szokványos megoldásnál lyukadnak ki.

Ugyan a lelki trauma még elnyomás alatt van, érezni, hogy haladunk a megoldás felé. Már közel vagyunk ahhoz, hogy Camille titka is kiderüljön – szerintem az a kamaszfiú az elhagyott fia. Ugyanakkor hamarosan megszületik a baba, és a dokinak döntést kell róla hoznia. A halott neje szelleme már bedobta, hogy örökbe adás lesz, de valahogy nem nézem ki a dokiból, hogy eldobja a gyerekét, még ha az is az anyja, aki.

Már egyéb konfliktusokat is varrnak el, ami elég közhelyes tud lenni. Eddy és Fatime románca túl könnyen zökken vissza, ahogy az is nagyon kényelmes, ahogy Balthazar a leleplező botrányos dokumentumfilmet visszatekeri családi történetté, ami nem árt senkinek.

De jól van megírva, megvan a horog, ami összeköti a részeket – és igen, nem tetszik minden benne, de az lenne a fura, ha tetszene.