Clark (s01e02) is visszatért, és nagyon sok mindent el tudok mondani most is, amit az első részben megfigyeltem.

Ugyanúgy megvan a narrátor nagy szája, ahogy a saját életét kalandossá és csodássá teszi. Abszolút ő a sztár, és semmi negatív nincs ahhoz tapasztva, ahogy él, és ahogy a többiekkel bánik. Miközben még szórakoztat is, azért már elkezdett birizgálni, hogy egyre kevésbé szeretem ezt a figurát. Az még csak hagyján, hogy anya-lánya páros hogyan végzi nála, hogy milyen könnyen jön új nő és vele is miképpen bánik. De a barátokat is csak kihasználja, és már elkezdtem sajnálni azokat, akik a közelébe kerülnek. Kaj-Robert még menekülni is próbál előle, de nem tud. (Avagy, hogyan rabolj gépfegyverrel bankot, amikor te csak stoppolni akartál és nem beszállni Clark mellé.)

Még mindig a bűn és szerelmi kalandok anekdotája ez, ugyanúgy tabuk nélkül.

Bill Skarsgard eladja, és segít neki a sminkes is. Hősünk kicsit idősebb, más a haja. Ez a frizura különben már az a retró, amit rossz nézni. De ok, akkor ilyen volt sokak haja. De, ami igazán zseniális, amit a hangjával csinál. Mert az, hogy más frizurát kapott, látvány és neki nem sok munkája kell benne legyen. De hogy lehessen hallani a beszédén és a hangján, hogy egy idősebb Clark nyomában járunk már…

Az ilyesmik jobban lekötöttek, mint az a komédia, ahogy itt bankot rabolnak. Vagy, ahogy Clark befűzi a börtönbe látogató színtársulat egyik női tagját, együtt szöknek Bejrút felé – és a nő szeme előtt Clark visszatér a bűn útjára, amiből Maria semmit nem vesz észre. Persze. Új kocsi, táska pénz – miközben szökött bűnöző? Kinek lenne gyanús?

A kezdeti lelkesedésem már nincs meg, de most le is nyomta a Belső útvesztő. Még 4 rész van javításra.