Van olyan dala, ami nálunk is ismert, de olyan tippem is lenne, hogy nem sokan tudnák megmondani, ki volt Dalida. A film miatt hallottam a nevét először, pedig az Azok a szép napok dallama nekem is megvan – mert az eredeti, az bizony Dalida dala volt.

Arra mindenképpen alkalmas a film, hogy aki eddig nem ismerte, képet kapjon a díva életéről és a munkásságáról. Az még tetszett is benne, hogy életrajzi dráma, de van benne a musical szellemiségből is. Dalida dalait nem csak előadásokon halljuk, de a film zenéjét is azok adják, és szépen hozzá vannak passzítva a cselekményhez. Bár a nő nem dalszerző volt, de sikerült úgy összerakni a filmet, hogy a látott események nagyon passzoljanak a dalok szövegéhez. Így kontextusba is helyezi őket, és jobb volt, mintha csak a műsorokon, lemezfelvételeknél hallgatnánk bele egy-egy slágerbe.

Hamar hozzá is teszem, hogy nem mai zene. Dalida spanyolos tánczenékkel kezdett, volt egy sanzon korszaka – nekem különben ezek a dalai tetszettek – és diszkó dalai is akadtak. Nem biztos, hogy filmen kívül, magában elhallgatnám őket, de a cselekmény mellett működött.

Mint az életrajzi filmeknek általában, ennek is megvan az a problémája, hogy kicsit olyan, mintha ki lennének ragadva pillanatok és sérül a lineáris történetmesélés. Azért igyekeznek egymás mellé rendezni a dolgokat, és nem nagyokat ugrani, de vannak olyan pontok, ahol ez nagyon nem jött össze. Pl. a válása és a Sobieski-viszony – ott nem is értettem, mi történt. Hogyan dobta a lengyel származású fiút, hiszen az egyik jelenetben még vele van, a másikban meg öngyilkos akar lenni az énekes szerelme öngyilkossága miatt, és Sobieski meg a volt férj magyaráznak a pszichológusnak, hogy kicsoda Dalida. Mi van???

Különben a bulvár felől van közelítve a történet. Mindig úgy értelmezi a dolgokat, hogy éppen milyen férfi van mellette és ő hogyan hat a nőre. Az öngyilkosságát is majd ebből vezeti le, miközben a magányról megy egy dal a háttérben. Mégsem szerelmes film, mert valahogy mindig tragédiába és fájdalomba fordulnak az események.

A látvány egész jól eladja. Sok helyszínen járunk, vannak nagy műsorok és Dalida ruhatára önmagában eladná. Szép nő volt, egy ikon, és meg lehet nézni, hogy öltözködött. Igaz, ennek kapcsán kényes kérdéseket csak említenek – pl. a nő étkezési zavarai egy jelenetben feltűnnek, aztán mintha a szél fújta volna el. Nem tudjuk meg, végig küzdött ezzel, kapott segítséget, vagy mi történt. De, amire ki akartam lyukadni, hogy szép nő volt, tudott is öltözködni és simán elnéztem azt is, milyen ruhákat kapott a filmen.

Ismert színészekkel nem pakolták tele, de nem is kellett. Sveva Alviti szépen hozza a díva ragyogását, és megvoltak neki a fájdalmas pillanatok is. Riccardo Scamarcio egy másik szerepe miatt az én fejemben pszichopatának alkalmas, így itt kellemesen csalódtam, hogy egy nőies, ragaszkodó testvért hogyan össze tudott rakni.

Érdekes volt, le is kötött, mondjuk azt nem tudom, újranézni lenne-e kedvem.