Disztópia, túlélő film, egy kis betekintés az emberi kapzsiságba, ami akkor is tombol, amikor minden az ember ellen fordult. Időjárás, környezet, amit csak el tudtok képzelni.

Nem is jó nézni ezt a filmet, sok szempontból lehangoló. Mondjuk, eleve a történettel is problémám volt. Virgil nyugatra tart, egy építkezésen fog dolgozni. A sivatagos tájon Keith fuvarozza, és az egyik pihenőnél Virgil

felfedez egy hatalmas aranyrögöt. De tényleg nagy, mint egy szikla. Míg Keith elmegy markolóért, Virgil marad őrizni az aranyat kevés vízzel és élelemmel, miközben hőség van és farkasok is vannak a környéken. Amit ki akartam ebből hozni, hogy minek kell azt az aranyat őrizni? Ketten nem bírták mozdítani és kocsival sem tudták elhúzni. Akkor mégis milyen random ember vihetné el előlük? Mennyi az esélye, hogy valaki pont itt álljon meg pihenni és észrevegye a fémet, mint Virgil? Vagyis, eleve elhibázott a szituáció.

De aztán sorra minden jön, egy szenvedéstörténet, ami a fiatalemberre vár. Támadnak a farkasok, jár erre ember, a hőség pusztító és még egy homokvihar is lecsap. Egyre rosszabbul van, egyre megszállottabb, még hallucinálni is kezd. Itt nem a túlélést ünnepeljük, hanem haladunk a biztos halál és az egyre szörnyűbb tettek felé az aranyért.

Ez lett az, ami végleg elvette a kedvem a filmtől. Amikor a végén látjuk, hogy mit csinált Keith, miközben telefonon osztotta az észt arról, hogy milyen nehézségei vannak. Ember embernek farkasa. Igaz, már a film elején is elhangzik, hogy Virgil nagyon naiv erre a vidékre, és Keith is fejtegette, hogy nincs társa, szeret egyedül lenni. Ahogy rávette Virgilt, hogy ő maradjon ott őrségben – minden ide vezetett, ezt is vártam, de azért Keith hidegvérűbb, mint vártam. Pl. egy SPOILER ((szomjhalál végignézésére azt mondom, rendben. De hogy széttépnek a farkasok? Ahhoz már kell valami ferdülés az agyában.))

A nyomorúságos hangulatot a film látványvilága is hozza. Eleve egy helyszínünk van, a kietlen sivatag. Alig vannak színek, szinte fekete-fehér érzetet kelt a film, olyan erős a szürke szűrő. Értem, fokozza is a hangulatot és valahol ezt a világvége hangulatot is kellett megfogni. Akkor se jó nézni.

Végül, ez szóló film, Keith minimális jelenlététől elszámolva Virgil – Zac Efron akit végig követünk. Ok, ott van a sivatagi vándor, két jelenetben. Nem nevezném emlékezetes fellépésnek. Pont mostanában olvastam Efron kapcsán, hogy nem szeret fürdeni és büdös. Itt ez most jól is jöhetett, mert egy mocskos csavargónak kellett kinézni szakállal, szakadt ruhákkal. Ilyen is lett, és még azt is meg merem kockáztatni, hogy hihetően hozta Virgil leépülését és küszködéseit. Bennem különben az maradt meg legjobban, amikor félholtan is az aranyra szegezi a tekintetét.

Egyszer elment, de hogy nem esett jól, az is biztos.