Utána kellene olvasnom, eredetileg nem színdarab volt-e. Minden megvan benne, ami miatt el tudom képzelni, hogy ezt először színpadon adták elő.

Először is: a nyitó jelenetet leszámítva egy irodában az egész a főszereplők lakásán játszódik, pontosabban a konyhájukban. A szomszédot is itt fogadják, itt ülnek le ők és a végjáték is ugyanebben a térben játszódik. Egyszer lesnek ki a folyosóra, de ott sincs többe egy kinyíló, szomszédos ajtónál.

Másodszor: ez nagyon egy specifikus helyzetre kihegyezett dráma. A II. világháború előestéje, a nácik már gyűjtik be a német zsidókat és munkatáborokba zárják őket. Berlinben egyre nő az öngyilkosok száma. Klepper elismert író, de a felesége és a nevelt lánya zsidó. Elvárják, hogy elváljon, és a feleség, lány menjen a munkatáborba. Mikor Renata kiutazási kérelmét végleg elutasítják, a család kész a végső lépésre. Együtt akarnak maradni, és ez már csak a halálban lehetséges.

Egy este, az utolsó este. A film trükkje különben az, hogy azonnal nem tudni, mire készülnek. Nem is tudom mennyit néztem őket, mire leesett, hogy ezek bizony öngyilkosok lesznek. Fél óra, talán több is volt.

Az író a kiemelt szereplő, akit még utoljára elkap a kétség. Valóban ez a megoldás? Nem lehet, hogy túlélnének mindent és nem szabad így elmenekülni a sorsuk elől? A legmélyebb ponton egy képelt ördög azt olvassa a fejére, hogy nem is a feleségének és a lányának kell a menekülőút, hanem neki. Mert nem kar egyedül maradni, így önző módon viszi magával a két nőt is a halálba.

Hiába értem a tragédiáját és borzalmas ez az egész, de akkor sem tudott lekötni a film. Nem olyan dráma, amiben van megoldható konfliktus. Simán annyi, hogy öngyilkosok lesznek, és az utolsó éjjelen meg is teszik. Utolsó ima, utolsó vallomások, majd beveszik a gyógyszereket és elgázosítják a lakást. Persze, figyelmesen és az ajtajukra tesznek egy táblát, hogy figyelmeztessék a szomszédokat a gázveszélyre.

A kivitel különben rémes és a megoldásai zavartak. Ahogy Klepper néha látomásokat kap, és pl. megelevenednek a fotók a falon, de olyan… művi, olcsó módon. Vagy a már emlegetett ördög, a saját kétsége, aki eleinte a tükörben les rá, aztán meg is testesül. Mint egy bekormozott, rossz fogú csavargó mentális problémákkal.

Rossz ezt írni valamiről, ami egy ekkora tragédiát dolgoz fel, de ez egy unalmas, semmilyen film. Annyira hiányzik belőle a cselekmény is, a konfliktus is – itt már minden kész, csak meg is kell tennie a szereplőket és ennyi.