Nem tudom, igaz történet volt-e az alapja, de akár lehetett is volna. Ha igen, annyi előnye lenne, hogy rá lehetne keresni, mi történt később, mert olyan nyitott véget kaptunk, hogy rossz volt nézni. Legalább egy feliratot vártam volna, hogy kivel mi lett. De nem volt.

Bár sportfilmként is értelmezhető a történet, hiszen Edison elindul a bajnokságon és látjuk a meccseit is, nem éppen az a lényeg, hogy mi történik a pályán. Ez inkább dráma, amiben egy kiöregedett, sérült játékosnak kell szembenéznie azzal, hogy fizikailag már nem alkalmas profi sportolónak és mást kellene találnia.

A film felépíti, hogy miért ragaszkodik annyira ehhez az álomhoz. Egyrészt, csodagyerek volt, aki 18 éves koráig a tenisz reménysége volt. Egy sérülés azonban mindent megszakított. Másrészt, ebbe nevelték bele. Kénytelen mással foglalkozni, mert mindig is ez volt az élete, és máshoz nem ért. Harmadszor, a sport az ütközőpont az anyjával való problémás kapcsolatában is. Az anyja a fia edzésére tett fel mindent, majd iskolája lett. Azt pedig folyamatosan érezteti, hogy Thomas elbukott, és mindkettejük álmainak vége lett. Neki is bizonyítani akar: hogy lehet rá még büszke, hogy nem kellett volna leírnia.

A film nem az edzést mutatja, nem a sportba megyünk bele, hanem a konfliktusokba és a nehézségekbe, amelyek Thomas Edison útját kísérik. Ahogy a feleségének kezd elege lenni, hogy a férfi nem látja be, ennyi volt. Ahogy az anyja lekezeli. Ahogy sérül és egyre több a baja, de nem akar ezekről tudomást venni.

Az sem véletlen, hogy azon a nagy meccsen pont saját maga 20 évvel korábbi verziójával kell szembenéznie: most Thosso az a fiatal reménység, akitől sokat várnak és rajonganak érte. Akinek nagy álmai vannak. Őt sem kell jobban megismernünk, mert benne meg az a lényeg, hogy egyszer Thomas is ilyen volt.

A döntő meccsnek megvan a maga izgalma, de a vége, az problémás. Az a befejezetlenség, amit már említettem, megvan. Az erkölcsi győzelem a főszereplőé, de mi lesz most? Különben egy másik francia film jutott róla eszembe, bár amerikai verzió is van, Meryl Streep főszereplésével. Abban a gazdag operarajongó asszony énekelget, és senki nem meri megmondani neki, hogy hamis. Tökéletes/Tökéletlen hang? A címe nem ugrik be. De, amiért ide hozom. Ott hősnőnk a nagy fellépésen végre kiénekel egy tiszta, gyönyörű hangot – és a hangszalag elszakad. Itt Thomas végre jól játszik és úton van az álma felé 20 év késéssel, és kimegy a lába. De azt kiírták, mi lett a gazdag asszony sorsa. Azt nem tudjuk meg, Thomas hogyan folytatja az életét.

Dráma és a sport van benne látványként. Alex Lutz meglepően átérezve hozza a kiöregedő sportolót, míg Kristin Scott Thomas szerintem zsigerből játssza már ezt a komoly, hideg asszony, aki a végére azért valami enyhülést mutat.

Érdekes lett, nem szórakoztató. Ha a tenisz vagy az életdráma valakit leköt, egyszer nyugodtan le lehet elé ülni.