Ha választhatsz, mit nézel meg előbb: az előzménysorozatot vagy az alapot? Én már ezt is, azt is próbáltam, és mondhatni, mindig a történettől függött, hogy melyikkel lett volna érdemes kezdenem. Mert néha tényleg az adja a pluszt, hogy a már meglevő tudásunkat egészítjük ki.

A Twin a Kakegurui előzménysorozata, amit még nem láttam. Ez az előzmény, hogyan kerül az Akadémiára Mary és válik ő is a szerencsejátékok rabjává. Mivel most az időrendre szavaztam, ezt vettem előre, majd meglátjuk, mennyire döntöttem így jól.

Az alapokat gyorsan megkapjuk és bevezetnek az Akadémia életébe, a csoportokba és a kezdődő viszályokba. Mary kívülállóként érkezik, de egyetlen célja van: nyerni. Ő ezt társadalmi felemelkedésként kezeli: jó tanuló, népszerű diák, vezető egyéniség. De az Akadémián ehhez nem jól tanulni kell, hanem remekül játszani és csalni. Mary így belevág – szereznie kell egy játékbarlangot, nyereséget kell termelnie és megnyernie a játszmákat. Itt, amit lehet, megtöltenek szerencsejátékkal és mivel ez a gazdagok iskolája, hatalmas tétek mennek. Milliók. Ugyan Mary családi múltjáról nem volt szó, de azt nézve, hogy az első nyereménye a kiinduló tőkéje, szegény családja lehet.

A részeket megtöltik az aktuális játékok, és itt mindenből játékot faragnak. Még a párkeresésből is. Mary pedig roppant céltudatos és gyorsan tanulja a szabályokat. Arra is pillanatok alatt rájön, hogy a csalás sem tilos, csak ne bukj le. Ötletes, mi mindent ki nem találnak. Az már egy fokkal nehezebben követhető, hogy a statisztikai arányokat hogyan manipulálják és válnak ez által nyertessé. A legtöbbször azt látjuk, hogy a valószínűségszámítással szórakoznak és döntik a maguk javára a játszmát. Csak éppen ebben a pár részben a szerencse nem jelent meg. Az, hogy pl. 75% esélyed van nyerni, nem jelenti, hogy tényleg nyerni fogsz. Most viszont, ha az arányokat a maguk oldalára állították, nyertek is. Hol marad így a véletlen? Mert azt nem lehet teljesen kizárni.

A játékok kiegészülnek azzal, hogy ez milyen hatással van a társadalmi hierarchiára. A vesztesek cicuska/kutyuska státuszba kerülnek, akiknek mindenkinek engedelmeskedni kell. Az kifejezetten perverz, ahogy személyi rabszolgákat is használnak, és nyakörvet adnak az ilyeneknek. Még olyan szereplő is van, aki szereti, hogy személyi rabszolga, és féltékeny arra, akit az úrnője szintén rabságba akar vetni. Azért ez már komolyan beteg.

Mellette érdekcsoportok is alakulnak, és ők is mesterkednek. Ennek a szálnak csak az alapjait kapjuk meg, tippre ezzel az iránnyal kezd többet az alapsorozat. Ahogy egyes szereplőkben is sokkal több a lehetőség, mint ahogy itt feltűntek. Róluk is gyanítom, hogy az alapsorozatban számítanak.

Van itt értelme jókat és rosszakat hirdetni? Nincs. Aki ebbe a rendszerbe belemegy, már van egy ferdülése. Érdekek ütköznek, vannak kiemeltek, akiknek drukkolunk és ennyi. Mary azért lehet hősnő, mert neki még vannak igazi barátai és ez olyan érték, amivel a többség már nem rendelkezik. Csak nyerni akarnak, manipulálni és mások nem érdeklik őket. (Mary barátnője különben a jóságában ellenszenves: ahogy Mary-ben a megmentő lovagot látja. Már szinte szerelmi szál részéről.)

Grafika: szép. Élénk színek, látványos és annyiféle helyszín van az Akadémián belül, hogy fel sem merül, hogy be vagyunk zárva a szereplőkkel. Látványos, mutatósan összerakták.

Kedvcsinálónak működött, ha rászántam magam az angol feliratokra, majd elkezdem a sorozatot is. Azért a statisztika – matek részétől angolul idegenkedem, de majd túlteszem magam rajta.