Képregény volt, sikeres lett, meg is indult a licit a filmesítési jogokért. Valahol poénnak érzem, hogy a Disney végül azért lépett vissza, mert nem tetszett nekik az LMBTQ színezet. Nos, a Netflix meg éppen erre harap és rá is tettek egy lapáttal.

Komolyan el kellett gondolkoznom azon, hogy a képregényben mennyi olyasmi volt, amit az animációba beletettek. Az csak egy dolog, hogy Ballister és Ambrosius titkos szerelmes pár. De a történet egy zárt királyságról szól, ahol falak akadályozzák a be és kijutást. Egy hatalmas város az egész közösség. Ehhez képest olyan sokszínűek rasszok tekintetében, hogy talán nincs is, ami nem fordul elő benne. Ballister arabos külsőt kapott, Ambrosius le sem tagadhatná ázsiai gyökereit, a történet elején meggyilkolt királynő afroamerikai, az Igazgatónő skandinávos szőke szépség, Nimona meg nem is kicsit ír vonásokat kapott. Amivel különben nincs baj, de egyetlen zárt városban? Mégis, hogyan? De fantasy, ok, nem kell túlmagyarázni.

Van a történetnek olyan humora, hogy az sok mindent el tudott feledtetni. Azt, hogy túl kiszámítható a történet. Ki és miért ármánykodik, miért pont Ballister lesz a bűnbak. Ha konzerválni akarsz egy fennálló rendet, naná, hogy azt kell lejáratni, aki az új idők jelképe lehetne. Azt is, hogy egy városban minden nációt leképeznek, vagy a lovagi kör homoerotikus áthallásait. Nem egy fordulat túl van játszva, amitől nem működik. Amikor az Igazgatónőt csapdába csalják a vallomásáért? Nimona olyan szinten túljátssza, hogy az elejétől nyilvánvaló, kik és miért vannak abban a jelentben.

De, amit íni akartam, hogy Nimona személyisége hangulatossá teszi az egészet. Vidám, cserfes, minden lében kanál és szeret törni-zúzni. Kb. mint egy virgonc kiskutya, akire akkor sem lehet haragudni, ha éppen bajt kavar. A legjobb beszólások, a mókás jelenetek, az mind Nimona neve mellé kerül.

Mellette nagyon cukira lett megrajzolva. Ok, talán a modern énje annyira nem, de az állatos verziók, vagy az évszázadokkal korábbi kislány arc simán az. Aranyos. Az állati felei meg szőrmók mintának is szolgálhatnának.

Az ő történet jobban meg is fogott, mint Ballister elveszejtése. Ebben különben más, mint az eredeti. A klasszikus meséket fordítja ki, és megcseréli a szörny és a lovag szerepét. Itt egy alakváltót látunk, aki csak barátokat akart, és az emberi félelem kirekeszti. A történet egyik legjobb pontja, amikor Nimona évszázadok szenvedése után azon a ponton van, hogy feladja. Hogy nem számít, ki ő igazán, senkit nem érdekel az igazság. Akkor lehet az is, aminek látni akarják. Totálisan megfordítják a sárkány és lovag alapját, Nimona szájába is adják a végére, hogy ideje átírni a régi mesét. Pont ezt teszi ez a történet is, a képregény alapján, de alapvetően nem ugyanazt elmesélve, ami abban volt.

Lejjebb vettek Ballister antihős jellegéből, azt is mondhatnám, hogy itt végig ő a hős, csak besározták. Az eredetiben azért volt benne rosszfiús szikra, amit itt Nimona mutat fel. Nem véletlenül az olyasmik a kedvenc részeim, mint amikor meglátják a körözési plakátokat. Ballister majd elsüllyed szégyenében, Nimona meg vigyorog és büszke magukra. De különben is olyan életörömöt áraszt az a karakter magából, hogy azért megérte megnézni az egészet.

A mese grafikája különben korrekt. A Netflix sokkal gyengébb minőséget is mutatott már, ez kifejezetten nézhető lett. Van humora, ötletes megoldásai, és ahogy már írtam, egyes pontokon nagyon fel van tekerve a cukiság is.

Mindezzel együtt nem gondolom, hogy ezt gyerekmeseként kellene kezelni. Ahhoz sok az utalás, amit a kicsik nem értenek. Sok az olyan tartalomelem is benne, amit egy kisiskolásnak én nem akarnék elmagyarázni. Felnőtt fejjel jópofa volt.

Amit meg magammal viszek belőle, az Nimona alakja lesz. Amikor vált, és egy közösség sem fogadja be. Amikor öngyilkos küldetésre indul, hogy megfordítsa a mese szerepeit és a szörny legyen a hős. De mit is jelent az, hogy szörny?