Ezt a sorozatot szerencsére egyszerre adták le, mert heti nézésben el lehet veszni. Aki teheti, érdekli, egyben érdemes megnézni, mint egy hosszú filmet. Összefüggenek a dolgok, idősíkok váltakoznak, és úgy is van kialakítva a sorozat, hogy kirakósként a végére álljanak össze a részletek.

Kezdjük talán ezzel. A jelen síkjában már minden lezajlott – a sorozatgyilkos ül a börtönben. Az eseten dolgozó nyomozó összeverve néz az ablakon át, míg bent a szociális munkás beszél a férfival, aki elrabolta a fiát. A gyilkos pedig próbálja velük megértetni, mit és miért tett – így visszaugrunk az időben, amit magyaráz nekik. Ott már a szociális munkás, Lucy a kiemelt karakter, aki nagyon küzd a fiával. A házassága már szétesett, mert a férje képtelen volt szeretni az antiszociális, érzéketlen kisfiút. Erre jön rá, hogy minden éjjel 3.33-kor Lucy felriad és nem érti, miért. Közben látomásai vannak, tud dolgokat, amelyek nem stimmelnek – ő másként emlékezik a megtörténtekre. Pl. aki szerinte öngyilkos lett, most gyilkosság áldozata lett.

Nyomozni kezd Lucy, a rendőrség a sorozatgyilkos nyomában jár és Lucy küzdelmét is látjuk, hogy megpróbálja normálissá tenni a fiát. Ez a három rész ér össze, miközben bevillannak Lucy látomásai egy más életről, és közben más szereplők szemszögét is látjuk, mint Isaak (Lucy fia) vagy Lucy anyja. A végére ér minden össze, de még így is emésztettem, hogy a gyilkosnak miért kellett ez az egész. Egy elméletem már van rá, de biztos azért nem vagyok benne. Ahhoz túl bonyolult az egymásra rétegződés. ((Szerintem a nyomozó, aki mindig elfogja a gyilkost, aki így nem tudja a küldetését bevégezni, nem Ravi, hanem Lucy. Az egész helyzet azért jött létre, hogy a gyilkos elhitesse a nővel, hogy ő valóban újra és újra éli ugyanazt az életet, és akiket megöl, azoknak meg kell halnia, hogy ne okozzanak nagyobb szenvedést másnak. Lucy életét is megváltoztatta – az anyja öngyilkosságát akadályozta meg, és így más lett a nő szakmája, férje és lett egy gyereke, Isaac így anomália és fura. A hajnali 3:33-as ébredés is innen jön – akkor lőtte volna magát a nő, és minden éjjel megébrednek a lövésre, amit csak ők hallanak, de ebben az életben nem dörrent el.)) Egyben nézve összeáll, értettem – és a dinamikája is egyben nézésre sugall.

Vagyis: lassabban indulunk. Adagolja a történetet, fokozatosan mutatja be a szereplőket. Nézőként egyes dolgokat jobban is értünk, mint amiket a szereplők helyzetük miatt nem foghatnak fel. Pl. a gyilkos indítéka az ölésre és az emberrablásokra nekünk gyorsan kiderül, míg a szereplők kimondva se akarják elhinni. Mások, mint az egész létsík indítéka, csak találgathatók. Ami választ kapunk, az utolsó részekben, főleg az utolsókban hangzanak el, amelyhez a tényleges cselekményt is felgyorsítják. Az már nézette magát, az eleje ahhoz képest unalmas.

Addig is a rétegződés, ami érdekessé teszi. Ahogy Lucy emlékezni vél dolgokra, és látja, hogyan változtak. Csodálom is, hogy nem merült fel benne, hogy ez valami öröklött vagy vele sincs rendben valami. Az anyja pszichés betegként van nyilvántartva, a fiával egyik orvostól jár a másikig, és nem jut eszébe, hogy nem normálisak a látomásai? Pláne, amikor rádöbben, hogy egyes elemei mennyire passzolnak a jelenre is. De a lényeg, hogy ez benne az érdekes. Mi és hogyan változik, egy ember miképpen éli ezt meg. Lucy egy ponton egészen menő nyomozásba kezd a látomásai alapján – még akár sorozatként is működne valami ilyesmi. Hatékonyabb, mint a rendőrök, akiknek sokkal több eszköz áll rendelkezésükre.

Látványra krimis, a legnagyobb bevetett trükk, amikor egymásra vetítik Lucy látomását, és amit a szemével lát. A végére sötétül és kevesebb a szín. Megvan a maga hangulata, de nem egy látványsorozat. Nem is kell annak lennie.

A szereplők alapvetően szimpatikus jellemek, a gyilkos is teljesen érthető, miért teszi, amit. (Valahol Mike reakcióit is megértem, ha azt nem is, hogy mennyire messze képes elmenni a saját gyerekével kapcsolatban.) Különben amilyen eredettörténetet kapott Gideon, még inkább őt sajnáltam, és nem a többi szereplőt. (Pedig van szimpatikus, aki nem éli meg a véget.) De hogy is mondta a gyilkosunk? Minden körbeér, a halál sem a vég. Bár ő nem így fogalmazta meg, de én nem fogok tudni most cipőfűzőt kötni mintába… De tetszett, hogy a sorozat szerint mi is a déjá vu valójában. A színészek hozzák a karakterük, bár igazán emlékezetes jelenet vagy alakítás nem jut eszembe. Legfeljebb annyi, hogy Peter Capaldi jól hozza az elején az ijesztő gyilkos tekintetet, ami a végére egészen másnak tűnik majd.

Zárásul, van egy regény, ami pont azt az alaphelyzetet hozza, hogy kétféle ember van. Az átlag, és a kagylók. Ők is ugyanúgy érzik és tudják változtatni a ciklust, mint itt Gideon. Meg is fordult a fejemben, a készítők olvashatták-e.