Befejeztem. Jobban tetszett a végére? Nem. De akkor bővebben: American Horror Story (s11e06-10) második fele.

Két részre lenne érdemes osztani még ezt az etapot is. Az első részek zárták a tényleges sorozatgyilkos szálát. Megismertük, ki ő és mi az indítéka. Elég beteg különben, de AHS sorozat, ott ez nem meglepő. Eredetinek nem mondanám, bestseller volt a Rongybaba, sorozat is készült belőle – sőt, Frankenstein is összevarrta a maga szörnyét. A nyomozás most sem volt nagyívű, csak szépen összeértek a szálak. Ahogy mindenki elmondta, amit tudott, pillanatok alatt a megoldás is ott volt. Az jobban tetszett, hogy a szereplők miképpen ismerték egymást korábbról és milyen tettet rejtettek. Az meg is lepett, hogy nyomozónk és Sam is milyen viszonyban voltak anno.

A végére pedig a maszkos gyilkos, a sorozatos eltűnések esete maradt. Lelőjem a poént? Ez már a misztikus részre megy át, és az a gyilkos nem olyan, mint a másik. Szürreálisabb az egész, egy nagy metafora. Bár, azzal bajban vagyok, hogy az AIDS vagy a halál akar lenni. Az egyikre ez, a másikra az illene jobban. Ahogy öli, üldözi, fertőzi őket, az inkább az AIDS. Viszont, ahogy pl. Sam majd megbékél vele, és egy szép fiatalembernek látja, már inkább a halál. Passz.

De a lényeg, hogy kaptunk egy hivalkodó, polgárpukkasztó sorozatot – amely túl szélsőséges ahhoz, hogy érzékenyítsen. Talán csak a vége, amikor a sírba zuhantak a tömegek, ahogy láttuk a tüntetéseket, az volt drámai. A többi az a fajta szürreális horror és kirakat melegek, amely inkább indulatokat korbácsol, nem pedig elsimít.

A bennem levő prűd kifogásolja azt is, hogy nagyon szabados életet éltek a szereplők. Sam, akinél elment, mert ő gyűjtötte a férfiakat, a szenvedést és ő így más szinten mozgott – anyagiakban, stílusban is más volt, mint a többiek. De rajta túl, mindenkinek volt egy olyan korszaka, amikor csak hajtotta az éjszakás kalandokat, és nem egy olyan viszonyt mutattak is, amikor az összes kommunikáció annyi volt a szexrandin, hogy ki az aktív/passzív fél.

Nálam célt tévesztett az egész évad. Horrornak túl szürreális és nagyon propaganda. Érzékenyítésnek meg túl harsány és polgárpukkasztó. Minden évadot még nem láttam, így nem írom, hogy mélypontja az antológiának, de bizonyos szempontból annak érzem.

Néztem egy Chicago Fire (s11e07) epizódot is. Az AHS után jól is esett, hogy milyen barátok, összetartás, családi értékek és gyászfeldolgozás van ebben a sorozatban.

Visszazökkentünk oda, hogy megvannak a baráti körök, akik általában egy-egy jelenetben együtt szerepelnek. Egy-egy ilyen csapat kap egy-egy esetet és így áll össze a rész. Mouch egy baleset után megvett egy motort, és azt szerelte az egész részben, próbálva Severide szakértelmét is bevonni. Cruz az örökbefogadási kérelem elbírálását várta. Egy zaklató is felbukkant a laktanya körül, aki követte őket, és akinek tehette, szidta a munkájukat. Stella pedig a Tüzes lányok miatt bizonytalanodott el: egy anya esett neki, ha a lányával történik valami tűzoltóként, Stella lesz érte a felelős.

Vagyis, mentés most se nagyon volt. Látványos még annyira sem. Lelki ügyek, kis humor – munkahelyi dráma, de most ez is jól tudott esni.

Végül, a Miss Scarlet és Duke (s02e02) része is jobban tetszett, mint a múlt heti epizód.

Egyrészt, azonnal igazolta a sorozat, miért nem kezelik párként a két főszereplőt. Így civakodnak, humor van benne, miközben az is nyilvánvaló, hogy mit leplez a marakodásuk. Még az a fiatal nyomozó is, aki éppen csak megkezdte a betanulást Duke mellett, azonnal feltette a kérdést, hogy párt alkotnak-e a nővel.

Az ügy nem túl okos, de a sok szállal és a nyomok követésével eladta magát. Persze, a magánnyomozó és a rendőrség a végére egyesítette erejét, de abban is megvolt a szórakoztatás, ahogy más úton találták ugyanazon a ponton és felismerésnél magukat.

Úgy tűnik, új fix szereplő lesz Eliza új barátnője, akivel most egy levélpapírt nyomozott le. Humoros karakternek szánták? A nagynénje inkább volt az, engem irritál a nő esetlensége. Túl lelkes is, meg tapad a főszereplőre, mint egy kullancs. Érthető, miért lett ilyen, de szimpatikus nem lett. Akkor már Duke új betanítandó nyomozója – ő is szerencsétlen, bár más szinten és formában, mint az Eliza mellé betett vénkisasszony.

A történelem leginkább a külcsínben jelent meg. Jobb napom volt, mert most nem az kötött le, hogy a szereplők átöltöztek-e egyáltalán a cselekmény alatt. Ami ugye több nap, és ha egy más korszak is, akkor sem ugyanabban kellene dolgozni egy hétig…

Igaz, így is találtam olyasmit, amin bosszankodhatom. Nem akarom, hogy feminista sorozat legyen ebből. Pedig, ahogy most ragozták, hogy Eliza nő, ezért sokan nem veszik komolyan – meg, hogy a férfi nyomozók nemüknél fogva jobbak, ebbe az irányba mutat. Mert természetesen Eliza harcol az ilyen nézetek ellen.

Majd meglátom, milyen napom lesz, de könnyen lehet, hogy Wednesday, akiről sorozat okán legközelebb mesélni fogok.