Annyira tipikus romantikus komédia és kutyás film… Nem is tudom azt írni rá, hogy tetszett. Elnéztem, a kutya aranyos benne, de tényleg csak fáradtan, este, jobb film híján ajánlom.

A történet egy kliséhalom, de a romantikus komédiákkal szokott ez lenni a problémám. Adott a tanárnő, akinek megint szakítás jutott, és éppen kezdenie kell egy új iskolában. A nagymamája éppen ekkor hal meg, és a kutyusát – ő Patrick – a lányra hagyja. Persze Sarah utálja a kutyákat, Patrick nagyon el is van kényeztetve és a háziúr sem tűri az állatokat. Ahogy Patrick és Sarah kezdenek összecsiszolódni, lehetséges szerelmek is feltűnnek…

A poénokat elsősorban az adja, hogy Patrick mit rosszalkodik. Azért nem egy Beethoven, hogy ténylegesen felforgassa a házat, de megvannak a maga húzásai. Az csak egy dolog, hogy nem eszi meg, amit Sarah kitesz neki, inkább a hűtőt fosztogatja. Az már komolyabb gond, hogy hiába viszi ki kakilni, a kutyus a szőnyeget jobban szereti. De látjuk azt is, Sarah hogyan próbál dadust találni, amíg dolgozik, és kit mivel idegenít el az eb.

De Patrick van annyira aranyos, hogy a gyengébb történetet simán eladja azzal, ahogy nézni tud, és ahogy tipeg. A szívem szakadt meg, amikor az első gazdi meghal, és a kiskutya lefekszik mellé. De az is hasonlóan könnyfakasztó a kutyabarát lelkemnek, amikor elveszik, és csak nézi a partot, mert szeretne hazamenni.

Az emberi szereplők már kevésbé tetszettek. Mindenki túl van játszva. Edmondson, mint Sarah – annyira szétszórtra vette, hogy az már nem aranyos, hanem közveszélyes. De azt is rossz volt nézni, ahogy azt próbálta meg eljátszani, hogy nem tud/bír futni. Közbe néztem, mennyire kifordította a lábfejét. Csak az a csoda, hogy a nagy erőlködésben nem tört el a bokája. Ed Skrein nem éppen a színészi kvalitásáról ismert, és a jóképű állatorvosként leginkább eye candy szerepet tölt be. Egy ponton a bunkót adja, de az is túl van tolva. Furcsa is, ahogy a film hullámvasútra ülteti: rendes doki, bunkó narcisztikus, majd a végére tesz egy nagy gesztust. De a tanári kar tagjait is meg lehet nézni: mindenki kapott egy klisét, és annyiban ki is merült a szerep.

Látványra semmi különös. Helyes környék, folyópart és az iskola. Nem túl sok helyszín, de azokat váltogatja annyit, hogy dinamikusnak tűnik. Akció, egyéb látványelem nincs, de ilyen filmben nem is kell. Patrick nem rendőrkutya, és nem nyomoznak az új gazdival.

Az is felmerült különben bennem, hogy ezt a filmet már láttam. Túl sok minden volt ismerős benne – de az is jellemzi a történetet, hogy nem ragadt meg annyira, hogy azonnal felsikítsak: ’hú, ezt már láttam!’