Bár nincs ráírva, hogy adaptáció lenne, és nincs is tökéletes egyezés, azért akadt egy regény, különben filmen is létezik, ami nagyon hamar beugrott erről a történetről. A stepfordi feleségek. Simán elhinném, hogy annak némileg modernebb változatát nézem.

A történet egy thriller és egy romantikus film között ingadozik. Megismerjük Alice-t, akinek látszólag tökéletes élete van. Vezeti a háztartást, de emellett barátnőkkel vásárolgat, szépítkezik, iszogat. A férje rajong érte, és még a környékbeliek szerint is olyanok Jackkel, mintha még a nászútjukat töltenék. Sok a szex, láthatóan imádják egymást. De, Alice elkezd kérdéseket feltenni. A férjek minden reggel elhajtanak dolgozni, a feleségek meg nem léphetnek ki az idilli városkájukból. A sivatag tiltott terület számukra. Alice egy korábbi barátnője pedig mintha megőrült volna. A nő is elkezd kérdéseket feltenni, és ezzel átcsúszunk a thrillerbe. Mert egyre több mindenről kiderül, hogy nem stimmel. Miért nem mehetnek el? Mit dolgoznak a férjek? Milyen agymosást kap, aki nem az elvárt babafeleség szerepét hozza?

Alice útját követjük, ahogy egyre több mindenre rájön. Ahogy könyörög a férjének, hogy menjenek el innen. Neki nem kell a gazdagság és jólét, csak együtt legyenek és őszintén egymással. Ahogy Frank, Jack főnöke egyre több mindenbe beleszól, és lassan egy titokzatos, az életük felett hatalommal bíró monstrumként akadályt jelent.

Egész jó a film dinamikája, ahogy egyre gyorsul, Alice és vele mi is minél többet tudunk. Mondjuk, a fentebb említett hasonló sci-fi klasszikus miatt gyorsabban leeshet, miről is van szó, mint a főszereplőnek, de a modernebb környezet miatt jut így is némi meglepetés. Annyira gyorsul, hogy a vége kapkodós is lett az addigi gondosabb építkezés és magyarázatok után. Még csak nem is teljesen tiszta, mi történt és mivé fajultak az események.

Nem egyszerű az üzenetét sem kihámozni belőle. A stepfordi feleségek nekiment a hagyományos nemi sztereotípiáknak, és mondhatni, amellett szólt, hogy a nők többek lehessenek, mint mosolygós házi babák. Itt bonyolultabb a kép, mert a legtöbb házaspár között igazi kapcsolat van, és a férjeknek nem csak egy trófeafeleség kell. Bár, Frank esetében el tudom képzelni, hogy vissza akarta léptetni a nők függetlenségét. Nem véletlen, hogy egyik feleség sem dolgozott, mindenkinek csak annyi volt a feladata, hogy tartsa rendben a házat. A férfi volt a család eltartó – míg láttuk, hogy eredetileg pl. Jack állást keresett, míg a felesége sebészként dolgozott. Itt nem – itt Alice legnagyobb feladata annyi volt, hogy elkészítse a vacsorát. Szép ruhát húzzon. Más a szövegkörnyezet, nem azt éreztem a lényegnek, hogy a nemi szerepeket gondoltassák át.

A látvány is azt a klasszikust idézi. Nagyon ritkán bevillan a mai kor, éppen csak, különben olyan, mintha a hatvanas évek mesebéli kisvárosába csöppentünk volna. Ruhaköltemények, pazar színek, sportkocsik.

Nem spóroltak a színészeken sem. Minden fő szerepben sztár, és kissé belehalok, de el kell ismerni, hogy Harry Styles is jól halad, hogy levesse a fiúzenekar stigmát magáról. Jó érzékkel válogat, hogy ne csak a tinilányok álma szerepeket kapja meg. Azt még nem állítanám, hogy a színészi eszköztára nagyobb, mint az eye candy faktor és a rajongói bázisa, de afelé tart. De a filmet Florence Pugh viszi a vállán, és el is bírja. Idilli kis feleség, gyanakodó asszony, leterhelt orvos – hozza mind.

Nem született új klasszikus, és a vége nem is tetszett – túl sok a nyitott kérdés és összecsapottnak is találtam –, de ugyanakkor érdekes is volt. Nem bánom, hogy megnéztem.

Chris Pine, Harry Styles, Florence Pugh, Gemma Chan, Olivia Wilde