A helyzet az, hogy én képes voltam az oroszlánnal együttérezni. Pont az kellene az embereknek, hogy az állatok tényleg kezdjenek el visszavágni. Nyomorultak nem csinálnak semmit, csak próbálják élni a mindennapi életüket, amit aztán az orvvadászok elvesznek tőlük. Itt gépfegyverrel kegyetlenül nekimennek egy oroszlánfalkának és nincs kegyelem egy állatnak sem. Egy hím nem volt éppen a csapatnál, ő megy át embervadászba.

Ha oroszlánunk különbséget tudna tenni az orvvadászok és az állatvédők között, nem is lenne semmi baj. Lehetett volna a rezervátum őrmacskája. Ha kicsit másképpen nézzük: ha ember lenne, akinek a családját mészárolták le, és bosszúhadjáratot kezdene, szintén ő lenne a film pozitív hőse. Itt viszont egy állatról beszélünk, aki ösztönösen nekitámad majd minden embernek. Köztük a főszereplő nyaraló családnak és a barátjuknak, aki az egész életét a vadak mentésének szentelte. Így az oroszlán válik a címbéli fenevaddá, bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekem az orvvadászok sokkal inkább azok voltak, mint a szerencsétlen állat.

Nehezemre is esett váltani, és próbálni a menekülő családdal együttérezni. Drámához méltóan kaptak lelki sebeket, miért is lenne elég egy megvadult oroszlán ellenfélnek? Az apa és két lánya gyászolnak, a családanya vesztett a rákkal szemben. Mivel ő itt született, egyfajta terápia, hogy ellátogatnak a szülőhelyére. Csak éppen a nagyobb lány és az apa között nézeteltérés van, a lány haragszik az apjára, akinek ez plusz teher a saját lelkiismeretfurdalása mellett. Mondanom se kell, hogy egy megvadult oroszlán majd gyorsan közös nevezőre hozza őket…

Gyors film, szerencsére nem húzták túl, bár egyes fordulatokon azért elég erősen forgattam a szemem. Az oroszlán módszeresen vadászott, és onnantól, hogy kiszúrta a főszereplőket, a nyomukban volt. Ők elbújtak, bezárták magukat, menekültek és a végére visszavágtak. Közben volt, aki feláldozta magát, és belefutottak az orvvadászokba is, akik így saját bőrükön tapasztalhatták a természet visszavágását a tetteikért. Nem unalmas, leköt, csak az agyam nem tudtam hozzá eléggé kikapcsolni. Olyanok vannak benne, hogy a terepjáró a rajta levő oroszlánnal lezuhan, fordul is párat lefelé menet az állattal. Kocsi törik, kis emberi segítséggel robban is, oroszlánunk viszont megrázza magát, kicsit sántítva felkel és megy tovább vadászni. Aztán persze még a sántítása is elmúlik pillanatok alatt.

Van rosszabb is – Idris Elba vs. az oroszlán párharc a film végén. Azt nem is mesélem el, de az volt a hihetetlen történet egyik csúcsa.

A színészek különben próbálkoznak, és Elbára rá is van írva a szerep. A gyászoló, saját fájdalmával küzdő orvos kombinálva a harcossal, aki puszta kézzel megy neki az oroszlánnak. Kapott drámai oldalt, meg az akciósztár fellépését is építhette. Sharlto Copley végszavazott hozzá, aki különben sokkal egyszerűbb figurát kapott. Jó barát, aki szenvedélyesen imádja a vadont.

A szavanna működne helyszínnek – mindig izgalmas, amikor van egy végtelennek tűnő vidék, mint itt a mező, ahova a szereplők mégis be lesznek zárva. Konkrétan, itt az autóba, ami körül ólálkodik a fenevad. Kitörnek majd, de a helyzet feszültsége megvolt.

Csak – az oroszlán. Meg tudom érteni, miért nem igazi állatot tanítottak be, de nem sikerült túl jól a CGI. Nagyon látszik az oroszlánon, hogy csak digitális. Néha van egy-egy olyan jelenet, ahol el kellett gondolkodnom, hogy igazi állatokat látok, vagy valaki szerencsésebb kézzel digitalizált.

Nálam összességében közepes: Elbát bírom, a történetben van feszültség, ha az oroszlánt sajnáltam is, és nem csak azért, mert nem sikerült szépen megjeleníteni.