Egyszer volt, hol nem volt, a Télapu. A Mikulás leesett a tetőről, és az a szerencsétlen, akinek a kertjében történt, kénytelen volt átvenni a helyét. Megszerette a munkát, Mikulás maradt, és még meg is nősült, hogy az állása megmaradjon.

Már 28 éve űzi az ipart, de valami más lett. Egyre kevesebb a jó gyerek, meg az is, aki írna neki valamilyen formában levelet. Megfáradt, és felmerül, hogy ideje lenne nyugdíjba vonulnia. A családja támogatja az ötletet: gyerekei megismernék a való világot, a neje meg újra érezhetné magát valakinek, nem csak a Mikulás nejének. Pályáztatják a helyet, és a kiszemelt utód egy egyedülálló játékfejlesztő. De mi történik, ha a férfit a gyors kiszállítás mágikus lehetősége vonzza, és kitalálja a minden nap karácsony szlogent? A Claus család meg kell mentse a karácsonyt!

Még karácsonykor is nehezemre esik, hogy a gúnyos felem visszaszorítsam, és ráhangolódjam az ilyen filmekre. Bocsánat, ezt sorozatként készítették, így egy kicsit hosszabb, mint egy sima film az HBO-n. De nem sokkal, könnyeden meg lehet nézni az ünnepek szellemében.

A történetet fel lehet mérni a fenti leírás alapján – amilyen az előzmény is volt. Most talán annyiban más, hogy Carol kapcsán behoznak egy kis feminista vonalat. Neki nem fekszik, hogy csak Mrs. Mikulás legyen és keresné a helyét. A téli boszorkánnyal jól el is tud csevegni arról, micsoda gyalázat, hogy a Mikulás fennállása óta mindig férfiak töltötték be az állást. Talán ezért is fájt annyira, ahogy majd zárnak. Minden elrendeződik és jön a karácsonyi happy end, de Mikulás ünnepi hangulatát leszámítva nem láttam, hogy bármilyen korábbi konfliktusra valódi megoldás született volna.

A film külcsíne sem fogamra való. Azt még valamennyire meg tudnám emészteni, hogy a manókat gyerekek játsszák. De az fájt, hogy Mikulás korábbi manójának milyen keretet írtak, miért nőtt fel és választott emberi életet. Ami konkrétan fájt: ha emberként leélt egy életet, miért nem tud rendesen öltözködni? Egy felnőtt nem vesz fel manóruhát.

A rénszarvasok különben nagy kedvenceim, de még mindig nincsenek úgy animálva, ahogy ma már a szakemberek képesek. Látszik, hogy CGI állatok. Mondjuk, nem is sokat vannak színen. A Claus lány háziállata, aki valami menyétfélélnek tűnik, többet volt képernyőn. De volt ló is, különben. Az se derül ki, azzal az állattal mi lesz. Visszaviszik, vagy ő is az Északi-sark lakója marad?

A humora a családi filmeké, és úgy van kitalálva, hogy a gyerekeknek is szóljon. Vagyis, bőven van benne olyasmi, amin én inkább morgok. Mint Noel egész alakja. Ha már feltűnt, esett le a fejem, hogy milyen szenvedést kell kibírnom. Akad azért jobb ötlet is benne, volt, amin mosolyogtam.

Mindenképpen dicséretre méltó, hogy mennyi eredeti szereplőt vissza tudtak hozni. Viszonylag ép történetet írtak, és a karácsony szellemisége is benne van.

De mivel a Grincs szerepében mozgok otthonosan, és ha nem fulladok bele a szaloncukorba, akkor Alice in Borderland részekkel ünnepelek, ki kell mondani, nem én vagyok a célközönség.