Az ilyen filmekre szoktam azt írni, hogy dramedy. Nem tisztán dráma, de nem is komédia, miközben mindkét zsáner elemeit felhasználja. Nézve elment, így utólag nagyobb bajban vagyok vele. Már azon kattog az agyam, hogy lehet, színdarabként nekem jobban esett volna.
A történet röviden annyi, hogy 10 évvel az érettségi után az egykori osztálytársak és barátok összejönnek az egyikük esküvőjén. 1 hétvége, ami alatt mindenki szembesül azzal, hova és kivel tart az élete, jó-e így neki, vagy változtatni szeretne a dolgokon. Párkapcsolat, gyerekvállalás és karrier is a témák között.
Minden szereplőnek adtak egy-egy történetszálat, abban van különbség, hogy az mennyire kiemelt. A lefontosabbnak Marci története tűnik, aki középiskolás kora óta reménytelenül szerelmes Franciskába. A bankettükön majdnem eljutottak valahova, de aztán mégsem és most újra találkoznak. A lány ugyan a barátjával érkezett, de érezhető, hogy mennyi kimondatlan dolog maradt közte és Marci között. Marci ráadásul saját magával is szembe kell, hogy nézzen: Londonba költözött, de a karrierből nem lett semmi. Itthon meg ott a szőlő, amit a nagyapja mindig is neki szánt. Azt nem teljesen értettem, hogy Franciska miért hozza fel folyton, hogy Marci mindig hazudik. A londoni munkája kapcsán rendben, de amúgy? Azt mondják, már középiskolásban sem tudta eldönteni, mikor hazudik vagy mond igazat a fiú. Ez a rész olyan volt, mintha egy jelenet kimaradt volna. A többiek ilyen szempontból tisztább szálakat kaptak: Ádi, aki örök kamasz igyekszik maradni, és élvhajhászva tölti a napokat, miközben a következményekkel, mint egy gyermek, nem hajlandó foglalkozni. Geri, akit Ádi mindenért szekál, noha egy kulturált, helyes orvosról beszélünk, aki tényleg mindenkinek csak segít maga körül. Ez megint olyasmi, aminél mintha kimaradt volna egy rész – miért bántja Ádi pont ezt a volt osztálytársát? Nóri, aki együtt van Benettel, szeretik is egymást, és valami mégsem működik. Most vannak azon a ponton, hogy vagy esküvő lesz vagy szakítás. Renátó, akit az apósa őrjít meg, de Juli miatt kitart. Ahogy megy előre a történet, egy-egy titok kipattan, és egyre jobban meg lehet ismerni ezeket az embereket.
Azzal játszik a film, hogy adagolja a humort és a drámát. Az tipikusan komédia elem, hogy Franciska idegesítő angol barátját leitatják, hogy Marci kettesben maradhasson a lánnyal. Az jellegzetesen dráma, ahogy Juli egy ponton kifakad, és már rászól az apjára és a férjére, hogy kapjanak már észhez, mert bántják azzal, ahogy viselkednek egymással. Ahogy a barátainak is beolvas, akik 10 éve nem értik, hogy miért van Renátó mellett. Érdekesnek sikerült is lennie, kíváncsi voltam, hogy kivel mi lesz, de szórakoztatónak a humoros jelenetek ellenére sem találtam.
Szép környezetben forgattak, és használták a balatoni környezetet. Szőlészet, hajózás, maga a panoráma – kihozták ebből a maximumot. Lekötött az is, hogy a stílusukkal, a ruháikkal is megszemélyesítették a szereplőket. A lányok kaptak egy-egy feltűnőbb darabot is, nekem talán a Mészöly Anna által viselt darabok tetszettek leginkább.
A szereposztás is bejött – sok fiatal színész, aki nincsenek még úgymond elkoptatva. Még csak azt sem tudnám mondani, hogy valakit felismertem volna valahonnan. A mellékszereplők között akadtak ismert és bejáratott nevek is, de Mucsi Zoltán após figuráját leszámítva nem tolták őket rivaldafénybe. (Jani bá különben túl van tolva, ahogy a színésztől megszokhattuk. Azt nagyon megfogta, hogy a vejét miképpen őrjíti meg egy kelletlen após.) Osztályfőnök volt Péterfy Bori, Szabó Simon meg esküvői fotóst alakított többek között.
A történetben érzett lyukak ellenére egyszer simán elnéztem, talán vissza is nézném még, ha nem zavarna annyira, hogy egyes dolgok kimondatlanok vagy magyarázat nélküliek.
