Most nagyon együtt tudtam érezni a Chicago Med (s08e13) szereplőivel. A nagy hideggel küzdöttek, és vészhelyzetek sorát kezelték a sürgősségin.

Vagyis, az orvosi eseteké volt a főszerep, és szépen hozták is a szereplők kedvenc dilemmáit. Will pl. egy olyan esetet kapott, amiben a szív és az ész nem fért össze. Egy középkorú asszony életének megmentéséhez nagyon sok egység vért el kellett használni, és nem is volt biztos a siker. Amikor vészhelyzet van, arra a vérre másnak és nagyobb szüksége is lehetett volna. Az ésszerű az lett volna, ha nincs műtét. De Will, tudjuk, nem az ész embere.

Jött megint az új tulaj, és megint kettős helyzetben. Nekem tetszett, ahogy intézkedett és jelen volt, de érik, hogy Crockett a gép ellen fordul, mert nem tetszik neki, hogy van, amit nem tud felülírni. Vagyis, még mindig nincs eldöntve, hogy pozitív vagy negatív szerepe lesz Jacknek. Várom is, mire lyukadnak ki vele kapcsolatban.

Mellette kisebb szerepet kaptak a magánéleti szálak, és azokat is bekötötték egy-egy esethez. Pl. Dean és a fia kapcsolatát, vagy Maggie házasságát. Épp csak annyi, hogy legyen, de ne az uralja a részt. Így szerettem is.

Vagyis, ez mozgalmas és izgalmas is volt.

A The Last of Us (s01e07) visszanéző részt kapott. Ellie nagyon küzd Joel életéért, miközben visszanézhetjük, hogy került az a sebhely a kezére és miért is harcol annyira a férfiért most.

Ha nem lenne annyira ellenszenves a lányt játszó színész, most megsajnáltam volna. Tényleg jókora traumát kapott maga mögé.

De a rész szépen összerakott. Látványra és dinamikára is. Miközben a jelenben minimális a cselekmény, a múlt mozgalmas és magyarázó. Érzelmileg teszi helyre és mélyíti a szereplőjét. Kifejezetten tetszett, ahogy a múlt megismerésével még különlegesebbnek érezzük, hogy Joel és Ellie egymásra találtak és barátok, család lettek.

Látványos, ahogy kicsiből hoztak ki sokat. A világvégi pláza – milyen másnak tűnik onnan visszanézni az emberiség letűnt korára…

Kíváncsi voltam, és ezt már bánom. Annak utána olvastam, mi történik a játékban, amiből a sorozat készült. Jobb lett volna, ha nem tudom. Így marad az, hogy megnézzük, mennyire fogja azt követni a széria is. Mernek a végén változtatni? Mondjuk, kétlem. Annak súlya volt.

Végül, elkezdtem az új 80 nap alatt a Föld körült (s01e01-02). Vagyis, annyira már nem új, csak eddig nem szántam rá magam, hiába David Tennant a főszereplő.

Az első benyomásom az volt, hogy nem szeretem a Sherlock utalásokat. Egyszer a zenéjét is hallani véltem, meg ahogy Fogg nekiindul az útnak, hogy Kezdődjön az utazás, az tiszta Sherlock volt. Ok, magyarra fordítva nem, de angolul annál inkább. (Angolul nézem, Tennant miatt többek között.)

A második, hogy nem is kicsit pörgették meg a cselekményt és modernizálták Verne alapötletét. Az első két részben már letudtunk egy merész, vasúti hídon való átkelést és egy francia lázadást. Látványosabb, gyorsabb, mai lett a cselekmény, ha nyilvánvaló okokból a kosztümös környezet maradt is.

Talán mondanom se kell, hogy a maivá tétel a castingon is látszik: Passepartout-t afroamerikai francia színész játssza, és Fogg kapott útitársul egy újságírónőt is. De ezzel van a legkisebb bajom.

Szórakoztató, friss, elnézem. Látszik, hogy volt miből forgatni és jól néznek ki a jelenetek. Azon meg túlteszem magam, hogy Verne nem ilyen kalandosra írta a regényét.