Egy kis magánnyomozással indultak a sorozatok: Miss Scarlet és Duke (s03e02) kapott újabb ügyet.

Ami plusz volt benne, az a személyes érintettség. Miss Scarlet egykori iskolatársnője volt gyanús, és a nő nem is bánta volna, ha valamit sikerül rá bizonyítania. Duke rendszeresen próbálta figyelmeztetni, hogy a dühe elvakítja, de Eliza nem akart hallgatni rá. Ettől kicsit másabb volt az ügy – nem jobb krimi, csak emberibb a nyomozónak.

Közben meg szerelmi téren is hozott előrelépést: képbe kerül a féltékenység. Érdekel is, hogy kezdenek-e ezzel valamit, vagy visszatérünk a ’barátok vagyunk, és minden többet elnyomunk’ felálláshoz. Van csipkelődés, van flört, de lehet, hogy ez lesz, ami átbillenti a dolgokat?

Kellemes néznivaló volt, és az benne a plusz, hogy Eliza egy emberibb oldalt kapott. Azt annyira nem értékelném plusznak, hogy az éttermi beépüléshez felvett egy másik ruhát. Pláne, hogy utána megint jött a munkás kosztüm.

A Chicago Fire (s11e14) kapcsán nem jut eszembe semmi, ami kiemelkedett volna. Görgetik tovább a már megkezdett szálakat: a rákos feleség, Stella hadnagyként próbál tenni valamit az emberéért.

Valahogy súlytalan volt az egész, még csak egy mentés se jut eszembe belőle. De, átvágtak egy fémet. Inkább lelkiztek, meg családi életet éltek. Erről jut eszembe: visszatér a Gallo és Violet szerelmi szál? Nem lennék meglepve – de az is lehet, hogy megint csúszásban lesznek. Amikor Gallo szereti a lányt, annak van valakije és fordítva. Most szinglik mindketten, majd kiderül.

Plusz, Trudy kapott két jelenetet a PD-ből átugorva. Sok súlya nem volt, azt kell mondanom.

A Servant (s04e08) legalább lépett egyet a végjáték felé.

Vagyis, megpróbálták Leanne-t eltávolítani. Nem lett jó vége, és feláll egy újabb status quo. Mindenki elmegy a házból, sérülten vagy hullazsákban – hogy kerülnek oda, arról szól a rész -, kivéve Leanne, Dorothy és a baba. Leanne pedig azzal búcsúzik a férfiaktól, hogy nem engedi őket vissza a házba.

Csak nem Dorothy és Leanne meccseli le, mi lesz a sorozat vége? Engem különben még mindig az érdekel, Dorothy rájön-e valaha, hogy mi történt a gyerekével. Mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ennek teljes happy end lehetne a vége.

Marad a ködösítés Leanne személyét illetően is. Egyre komolyabban zavar, hogy mondanak is valamit, nem is. Leanne már Bukottként van emlegetve. Meg egy felsőbb erőt is emlegetnek, talán istent? Most akkor Leanne egy bukott angyal? Akarom én egyáltalán ezt még érteni?

A végjáték volt a legjobb, ahogy Leanne átment gyilkosba. Már írtam erre az évadra, de áll, hogy a színésznőnek az a gonoszkodás áll jól.

Eléggé töröm a fejem, hogy mi maradt meg a The Good Doctor (s06e14) heti részéből.

A kiemelt szereplő Jordan volt, akinek a nagyanyja került be a kórházba. Jordan meg nem értett egyet a kezeléssel, amit Lim akart csinálni. De az orvosi részen túl jött a lelkizés is: a súly, amit Jordan kapott az asszonytól. Hogy kiválónak kell lenni. Jól elkapták, mennyire tud az fájni, amikor te mindent megteszel és elérsz, de egy jó szót sem kapsz érte. Más meg sokkal kevesebbért megkapja a támogatást és dicséretet, amire szomjazol. Felesleges is volt a faji kártyát is hozzátenni, emberileg és önmagában is működött volt, de azért kijátszották azt a kártyát is.

A Murphy-háztartásban dramedy világ volt. Olyan poénnal is, amit nem bírok. Láttam már másban is, különben, hogy a felnőtt nem tudta a gyerekzárat kinyitni, ezért nem oda pisilt, ahova rendeltetésszerűen kellene. Bocs, de ez szerintem nem vicces.

Egy résznek elment, de az évad már tudott sokkal jobbakat is.

Végül, csak rászántam magam és az évad végére belekezdtem: Walker: Independence (s01e01-05) mini darálás. Az alapsorozatot elkaszáltam, egy évadon se értem végig. Ez rövidebb, itt talán meglesz, de a 2. évadra, ha lesz, nem vennék mérget.

Mi a kapcsolat? Ugyan nincs kimondva, de tippre Walker ranger ősének történetét kapjuk, aki most érkezik meg a vadnyugatra. Abby megözvegyül a városba tartva, a seriffnek érkező férjét megölik. Őt az indiánok mentik meg. Felépül, és döbbenetére Independence városkában már új seriff van. Tom Davidson, akiben a nő a férje gyilkosára vél ismerni. Álnevet vesz fel, ez lesz a Walker, és hamar lesz pár társa is, akikkel le akarják buktatni Davidson üzelmeit.

Igazság szerint gyerekes és hiteltelen az egész, és ez a legnagyobb baja. Kezdve azzal, hogy az egyik társa a fogadót vezető Kate lesz, aki titokban magánnyomozó. Nőként, ebben a korban – kizárt. Aztán ott van Hoyt, aki egy jószívű csibész. Segít, lehet rá számítani, de hajlamos a könnyebb utat választani. Vagyis, rabol is, hamiskártyás is. De nem gyilkos, így elnézik neki. Mellesleg viszonya van egy helyi, mexikói lánnyal – már az, hogy viszonyuk van ebben a korban, nem áll meg a lábán. Az meg pláne fura, hogy az apja szívesebben látna egy indiánt az oldalán, mint Hoytot.

A sorozat igyekszik szó szerint sokszínűséget biztosítani: állandó szereplő és Abbie egyik társa az indián Calian, aki alig tűnik indiánnak a ruháit leszámítva. (Mexikóinak előbb elhinném.) Kai, a kínai mosodás ruhákat is tervez és nyomozgat a csapatnak. A seriff helyettese pedig afroamerikai – ebben a korban? Ok, nyilván nem történelmi hűségért nézzük, de akkor is.

Matt Barr csibésze és Greg Hovanessian Tomja működik magában is. Barr különben ugyanazt játssza, amit az anyasorozatban is, és övé a másik utalás is. A lova neve ugyanaz, mint Walkeré. A lányok viszont rettenetesek – Katharine McNamara és Katie Findlay is túl gyerekesek. Inkább eye candy szerepet töltenek be, mint komolyan vehetők lennének kemény vadnyugati nőkként.

Szórakoztató sorozatnak elmegy, mindig van valami heti ügy, amivel közelebb kerülnek a célhoz. Azt még bírom is benne, hogy Tomot is árnyalják, és nem csak egy gonosz seriff. Van benne valami tragikus, bár még keresem, mi.

De agyat lekapcsolva popcorn sorozatnak elmegy.