Megfogadtam párszor, hogy elengedem a címek miatti morgást, de ez olyan mellélövés, hogy nem tudok elmenni előtt. Kínrím, minek? Ráadásul nagyon félre is visz. Főszereplőink a diplomát szerzik meg, nem az érettségit. Eredetileg meg Get a Job - inkább az állásszerzéssel kellett volna játszani. Még egy Diploma után is jobb lett volna, csak azt már más elhappolta, tudom.

A történet különben egyszerű: van egy baráti társaság, akik megszerezték a diplomát, és mindenki azt várja tőlük, hogy nőjenek fel. Állás, önállósodás, félretenni a gyerekes dolgokat. A történet meg arról szól, ahogy megtalálják az egyensúlyt. Egy olyan állást és szakmát, amit szívvel tudnak csinálni, önmaguk benne - de rendes munka, amit elkötelezetten és komolyan végeznek.

A kiemelt szereplő Will, aki egy multinál a ranglétrán is elindul felfelé. Sokat komolyodik, kompromisszumokat köt. Az elején ő az, akit mindenkinek terelgetni kell - az apjának, a barátnőjének. A végére eljutunk oda, hogy ő segít a többieknek a helyes útra találni. Cserébe meg is kapja majd a támogatást, hogy a biztos céges jövő helyett belevághasson abba, amit igazán szeretne és amiben jó is lehet.

Nem igazán komédia, de azért könnyed. Nem igazán dráma, de megvannak a maga pillanatai. Így egy lazább dramedynek nevezném, a könnyen emészhető fajtából. A humora nem mindig feküdt nekem - az pl. nagyon gyerekes, ahogy majd visszavág a Gay Harden játszotta igazgatónak Will. Annál jobbat is kitalálhattak volna. Más ötletei viszont kifejezetten jól működtek - pl. az apa álláskeresése.

Ezzel elértem oda, ami a filmhez vonzott és így utólag is az erősségének mondanék. Jó színészekkel pakolták tele. Miles Teller szépségversenyt sose fog nyerni, de ezeket a szimpatikus fiatalokat a küszködéseikkel rutinosan hozza. Anna Kendrick itt még simán a cuki szakaszában járt, de tényleg cuki is tudott lenni. A kedvencem meg Bryan Cranston állását vesztette apa karaktere volt - nála működött legjobban a dramedy faktor is. Ahogy kitalálta, hogy kerül vissza a dolgozók világába, és megcsinálja, bármilyen vicces vagy nehéz dolog kerül elé. Az egyik legszerethetőbb karakter lett a filmben.

Elrejtve meg komolyabb témákat és kritikát is behoznak. Abból is megvolt a kedvencem: ahogy a gyerekek meg vannak kímélve a kritikától, mindenért trófeákat kapnak, és mondhatni, tévhitekben ringatják őket. Amikor egyik szereplőnk felkel ellene, egyet tudtam érteni. Nálunk talán még nem tartunk ott, ahogy a film állapotai mutatják a kisiskolások világát, de nem is kellene eljutni oda.

Maradandó és igazán értékes filmnek nem tartom különben, de a később esti műsorsáv értelmes darabja lehet, amit nem csak megnézek és gyorsan törlök az agyamból.