Egy újabb film, amit annyira untam, hogy kb. kétszer elaludtam rajta, és annyira butának találtam a cselekményét, hogy már el is kezdtem törölni az agyamból.

Roppant buta, majdnem romantikus komédia. A sztori röviden annyi, hogy Frankie újabb szakításon kénytelen keresztülmenni. Thomas azonban a szokottnál jobban kikészíti: a kisöccsét küldi át szakítani, és szinte azonnal lesz egy Frankie-nél szebb, sikeresebb és érdekesebb barátnője, akinek a kezét is kész megkérni. Frankie felteszi a kérdést: mi vele a baj? Arra jut, hogy van egy gén, ami miatt szakítanak vele. Hogy kiiktassa, neki kell szakítania mindenkivel, aki korábban dobta.

Egy szomorú, sértett lány ügyeskedik majd, akit nem sikerült sajnálnom. Eleve elég debil, ahogy mindenért Thomas kisöccséhez rohan. Tulajdonképpen a gyerektől várja, hogy megmondja neki, mit csináljon. Szánalmas az is, amit majd Thomas kapcsán megjátszik. Nem csak Thomast veri át, de magát is, és az már szánalmas szint, ahogy magához akar kötni valakit, aki nem szereti igazán. És az egész filmben erre kapja a bizonyítékot: mint amikor belopózik a férfi hipnózis kezelésére, és végighallgathat közel 50 okot, amiért Thomas nem szereti. De ő akkor sem adja fel. Ahogy írtam, ez már nem csak szomorú, lejjebb süllyed.

Ha csak kiemelek belőle egy-egy ötletet, még akár viccesen is fel tudom vezetni. Lehetett volna jobb ez a film, de nem ilyen hősnővel. Sikerül minden komikus lehetőséget unalomba és könnyekbe, önsajnálatba fújtani. Az egyetlen működő kapcsolata meg egy kamasz szellemével volt, erre is mit lehet mondani? Maximum azt, hogy kerültek ebbe a filmbe szellemek.

Másban szerintem még nem láttam Maeve Dermody-t, de itt olyan szinten szomorúnak, boldogtalannak, szerencsétlennek is látszik, hogy semmi komikus vénát nem tudok felfedezni benne. Ha ezt a hangulatot játssza, akkor jól csinálja, ha ilyen az alkata, akkor viszont színpadon és tragédiákban a helye. Már önmagában hozza a szenvedés hangulatát.

Nem tetszett a külcsín sem, egyszerűen nem találták el a főszereplőt. Annyira unalmas a hosszú szoknyáival, a pasztell színekkel. Elveszik a háttérben, pedig neki kellene vinnie a filmet. Mondjuk, a baráti köre hasonló a munkahelyi szerencsétlenekkel. Nem elég a történetnek egy ember nyomora, itt rögtön kapunk egy csokorra való szerencsétlent, aki nagyon szenved, mert már megint nincs kapcsolata. Még egy olyan terhes nő is van, akinek a válófélben levő férje éppen azt szervezi, hogy az új barátnője bemehessen vele a szülésre.

Semmi jó nem jut róla eszembe, ez egyszerűen egy rossz film.