Új módszer, hogyan lepődjek meg egy filmen. Semmit ne keressek meg előre, csak kezdjem el nézni, és akkor a szereplő színészeken meg a történeten is meg tudok lepődni – vagy ütődni, mint jelen esetben.

Romantikus filmnek indul, a rosszabb fajtából. Adott a Noa nevű lány, akiről leginkább az jutott eszembe, hogy szerencsétlen, átlagos. Nem tehetséges, különösebben nem szép, a szomszéd lány típus, aki kedves, nem ronda, szerethető, de semmi megjegyezhető, egyedi nincs benne. Ő az a típus, akit a romantikus történetekben előszeretettel szerepeltetnek, mert alapvetően bárki és könnyen azonosulhat vele, annyira semmilyen. Ő ismerkedik meg egy férfival – egymásba botlanak egy boltban –, aki túl jó hozzá és mégis vonzódik hozzá. Steve jobban néz ki nála, jobb állása is van: orvos.

Aztán a randi váltani fog, és hamarosan értelmet nyer a cím is. Mert ez nem romantikus film. Steve, akinek nem is ez az igazi neve, nem szerelmet keres. Nem friss érzelmekre vágyik. Egészen mást akar frissen tartani – és árulni is.

Nem akar elmesélni, mert én is néztem egy nagyot, hogy mire megy ki a játék a történetben. Maradjon meg az élmény annak, aki belevágna előismeret nélkül. Az inkább a lényeg, hogy a fordulattól átváltunk egy thrillerbe. Noa és Steve játszmáznak majd egymással, és ez határozza meg a filmet. Ebben a viszonylatban látunk majd más szereplőket, akiknek szintén attól függ a sorsa, hogy ez a két ember mire jut egymással.

Mondhatnám, hogy beteg az alapötlet, csak éppen nem ez az első, amiben ilyen téma felmerül. Regényben, még ifjúsági sorozatban is tudok olyat, amiben akár tömeg szinten is megvalósult az, ami itt polgárpukkasztó elem lehetne. Azért mindenkinek nem ajánlom, ehhez a filmhez nem árt, ha valaki értékeli a fekete humort.

A kivitelezésre nem kellett sokat költeni. Az elején még akad külső helyszín, amikor romantikus filmnek tűnik, de a thriller már zárt helyen, egy házban és a végén a mellette levő birtokon járunk. Nincs is látványelem benne – ’Steve’ orvosi munkája az lehetett volna, de akkor a zsáner is változott volna. Így némileg beteg alapötletű thriller, annak alaposabb bemutatásával horror lenne.

Ami inkább eszembe jutott róla, csak ez spoileres, így a címét nem írom ki, egy sorozat. Abban is volt főzés, visszatérő elem volt, hogy az egyik főszereplő konyhaművészetét és a kész ételeket mutatták. Itt megvan ugyanaz a hatás az ételekkel, ugyanazzal a kettős és furcsa éllel, mert ’Steve’ és az ottani doktor alapanyagai egyeznek.

Két színész van benne, akik miatt elkezdem, ha előre megnézem a szereposztást. Steve Sebastian Stan lett, aki kicsit kirándulhatott Tél Katonáján túl. Egy megosztóbb, kettős alakot kapott. Meg kellett mutatni a vonzó oldalát, hogy miért tud csapdába ejteni annyi nőt. Ugyanakkor a beteg voltának is tükröződnie kell, mert tulajdonképpen ő egy szörnyeteg, ha jól is tudja álcázni. A másik a feleségét alakító Charlotte Le Bon. Csak sajnos itt alig szerepel, jelentéktelen alak lesz. Helyette Daisy Edgar-Jones, mint Noa viszi az igazi főszerepet, csak sajnos, ahogy fentebb emlegettem, pont az a típus lett Noa, aki nekem ellenszenves. Én nem az átlag lányok kalandjait akarom nézni vagy olvasni, ez meg az volt. Ha nem is átlagos a helyzet, amibe bekerül.

Ha nagyon akarom, akár némi feminista élt is bele lehetne látni. Mert Steve kifejti, hogy csak nők az áldozatokat. Ami bevágást látunk, a vásárlói viszont férfiak. Nem lenne nehéz kimondani belőle, hogy a férfiak milyen szinten elnyomják a nőket – mondjam azt, elemésztik őket.

Jó kritikái vannak, több díjra is jelölték. A rossz jelző nekem se jutna róla eszembe, de azért a könnyen fogyasztható sem. Furcsa rétegfilm? Az sem igazán. Valahol a kettő között.