Újabb Gru, meg újabb minyonok… sose lesz már végre vége? Sajnos, még ennek is úgy van vége, hogy simán el tudom képzelni a folytatást, pedig nem kellene már több. A minyonok – bántóan kretének. Grút még jobban elviselem, de ezek a kis sárga izék…

Ez pedig a sárgaságok filmje, és ugyan Gru megkapja a maga szálát, de végig halad a minyonok története is. Kung-fut tanulnak, utaznak, visszaszerzik a medált, harcolnak. Nem jelölném ki, hogy ki/kik inkább a történet főszereplői, maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül van a címben Gru is, meg a minyonok is.

A történet – az még el is menne. Van abban aranyos vonás, ahogy a kis bűnöző palánta felvételezni akar a kedvenc szupergonoszai közé. Az különösen működik, ahogy majd az öreg a szárnyai alá veszi, és tanítgat neki dolgokat. Igen, Gru történetével ki vagyok békülve. De a minyonok… nekem annyira feleslegesek, idegesítők és ostobák. Ezen nem tudom túltenni magam.

Ebben a részben ráadásul sikerült őket még egy fóbiámmal is összekötni. Félek a madaraktól – és a tyúkok azok, amelyeket szabályosan rühellek. Szerintem agyatlan és gonosz lények, még elméletem is van a szemükben tükröződő sötétségről. Mindegy, ami ide jön, hogy a medál erejével majd a kiválasztott minyonok állati erőket kapnak. Mind kreténül néz ki, mintha az adott állat torz és beteg alakmása lenne. Az a minyon – nyúl, nyomorult. Egy South Park epizód jutott róla eszemben, amelyben a disznó-ember hibrid kölykök könyörögtek a srácoknak, hogy öljék meg őket. Ez kb. az a szint. Jó, mese, kevésbé undorító, de azért az. És az egyik ilyen minyon – állat kombináció a csirkével van. Van, ahol tojással támad. Az egyik kikel, lesz egy csibe-minyon belőle, aki visszaváltozás után is ilyen marad, hiszen ő ennek született. Nálam ez a legalja. A csibe minyon. Szerintem annyira leesett az állam, hogy az agyam is leállt pár pillanatra. Mint egy megelevenedett rémálom.

Pedig, találtam benne olyasmit, ami tetszett. Az öreg bűnöző, és ahogy pl. a testőreinek tudással akar fizetni a munkáért, és lazán összeveri őket. (Mondjuk, edződnek is menet közben.) Ahogy elkapják San Francisco jellegét, és egészen ott lehet érezni magunkat a filmekből ismerős utcákon.

Külcsínre rendben van. Alapjaiban a Gru és a Minyonok nyomdokain halad, de megtámogatva a modernebb számítástechnikával. A már emlegetett városképen ez látszik, de lehetne mondani a medállal átváltoztatottak csatáját is, ha a sárgák torz félállatok is lettek.

Angolul a szinkronhangokon is látszik, hogy mennyire megy ez a franchise. Steve Carrell Gru, Julie Andrews az anyja, de Michelle Yeoh is beugrott harcművészeti órákat adni a minyonoknak. (Láttam már ilyen szerepben, csak akkor ember volt egy időhurkos történetben.) De a nagy poénnak azt érzem, kiket szerződtettek az alig megszólaló, izomember gonoszoknak. Ilyet érni, hogy pl. Jean-Claude Van Damme egy mesébe adja a hangját…

Talán az a végszó, hogy a mese egészét nem utáltam. De a minions jelenség, ezek a sárga, agyatlan kergeségek annyira az agyamra mennek…